Több folyóméter ovis mese után elkezdtem leírni őket
Esti röhögtetés melléktermékeként született mesekönyv. Merthogy így lett a Kalandok a Ló csoportban, Szabó Borbála új könyve. Tudjátok meg ti, hogyan keletkezett!
Mi a meghatározó élményed az óvodáról?
Imádtam. Az ovit is, a kisgyerekkort is. Még elhittem, hogy minden rólam szól, mert én egy csodálatos, különleges lény vagyok. Fantasztikusan fontos ember, olyasmi, mint a római pápa. Ez később elmúlt, és sajnos kiderült, hogy mégsem körülöttem forog a világ... Kellemetlen élmény volt, traumatikus - és ezért talán az ovit és a szüleimet, nagyszüleimet okolhatom. Miért nem szóltak előre, hogy ez lesz...?
Túl jó volt az ovi, túl jó volt az élet akkoriban.
És szülőként? A gyereked óvodájáról?
Azt képzeltem eleinte, hogy a gyerekeim is ugyanazt fogják átélni az óvodával kapcsolatban, amit én: varázslatos helynek és időszaknak fogják érezni az ovis kort. A nagyobbik fiammal így is volt, a kisebbik is szerette, de a nagylányom utólag bevallotta, hogy utálta az egészet: nem is az óvó néniket vagy a gyerekeket, inkább magát az intézményi létezést. Alig várta, hogy felnőtt legyen végre, és saját maga dönthessen arról, hol tölti az idejét.
Neki sikerült! Felnőtt!
Most a pici kezdett ovit, de nagy szerencséje van, mert szuper lányos csoportba jár, zseniális (és vicces!) óvónőkkel.
Honnan jött a Ló csoport? Van a név mögött valamilyen személyes történet?
Általános iskolában, még a Kádár-rendszer legvégén megengedték nekünk, hogy elnevezzük a kisdobos őrsünket. A miénk E.T. Őrs lett, a másik csapaté YODA. Akkor aztán a tanító nénink kicsit megijedt, és mégis inkább Tüskevárra, illetve Vukra cserélve le a kapitalizmus hatásait mutató lényneveket.
Innen jött az ötlet, hogy vajon mi lenne, ha a kis ovisok a saját kezükbe vehetnék az elnevezés kérdését? Vajon hogy neveznék a csoportjukat?
Mostanában főleg nagyobbaknak, felsősöknek, középiskolásoknak írtál nagy sikerrel. Mi inspirált most, hogy az óvodások felé fordulj egy kicsit?
Kézenfekvő helyzet adódott: 2020-ban (a János vitéz-kóddal egyidőben!) megszületett negyedik gyerekünk, Gabi. Ő idén lett kiscsoportos itt Budakeszin, ahol lakunk. Belőlem ez előhozta a régi ovis élményeket - szeretném, ha ő is olyan jól érezné magát, mint én akkoriban. Esténként kérni szokta, hogy meséljek az én vagy a - mostanra már egyetemista és gimnazista - nagytesói óvodás koráról. Gabi nehezen elalvó gyerek (de lehet, hogy a röhögtetés is gátolja az elalvását), így több folyóméter ovis mese után elkezdtem leírni őket.
Most már könnyebb dolgom van, csak fel kell olvasnom őket.
Igazi hiánypótló ez a könyv. A megcélzott korosztály nagy kedvencei egyfelől az óvodai mindennapokról szóló könyvek, másfelől az abszurd, a bolondos humor. Olyan viszont nem nagyon van, amiben ez a kettő ötvöződik. Ez tudatos választás volt?
Nem volt tudatos, de az biztos, hogy családilag imádjuk a Kuflikat - én meg rajongok a Valóságért - és a kettőt összeillesztve egyfajta valóságos őrület kerekedik.
Tipikusak a szituációk a fejezetekben: ma nem akarok oviba menni, a délutáni alvás minek van, tetű-helyzet, ki kinek a férje-felesége játék… Olyasmik, amiken, ha a vicces oldalukról látjuk őket, a szülő is felszabadultan tud nevetni. Volt ilyen tudatos elképzelésed a feldolgozásra, humorral oldásokra?
Nem vagyok terapeuta, inkább csak kerestem a közös történeteket, amiket mindenki átél. Nagyon szeretjük A kis Nicolas-t - ez a könyv egy tudatos példaképünk volt. Mondtam (Baranyai b) Andrásnak, hogy legyünk mi a magyar Sempé-Goscinny-páros, és - talán csak konfliktuskerülésből, de - nem ellenkezett.
Az ő rajzai teszik igazán viccessé ezt az ovit és a Ló csoportot.
Neked ki volt a férjed az oviban?
Gergő, de nem akarok róla beszélni. Egyszer azt mondta, próbáljuk ki a csókolózást, és ezért a szelíd, szőke Teca néni (akiről a könyvbeli Teca nénit mintáztam) sarokba állított minket. Akkor váltunk el.
A János vitéz-kód rajongói (nem csak gyerekek, pedagógusok is) sokat kérdezik, hogy lesz-e folytatás? Dolgozol-e még fel hasonló módon kötelező olvasmányt, és találkozunk-e még a négy Einsteinnel?
Erre a kérdésre a válaszom ugyanúgy kezdődik, mint az egyik korábbi:
"megszületett negyedik gyerekünk, Gabi". Igaz, már ovis, de azért én megint a kisgyerekes anyák életét élem, pléjmobilozással, meséléssel, kruppal. De azért alakul a folytatás! Többet most nem árulok el.
