
Együtt és egymásnak mesélés
A Pagony alapítóinak gyerekei szinte együtt nőttek fel a kiadóval. Most megkértük Sárdi Dóra fiát, Gáspár Miksát, mondja el, hogy emlékszik vissza a Tölgyerdő-sorozat meséire, melyek az első könyvei voltak. Olvasd el ezt a különleges ajánlót!
Könyvesbolt- és könyvkiadó-tulajdonosok gyermekeként felnőve már az anyatej mellé is járt az esti mese. Első emlékeim között élénken él az a pici, igazából a konyhát a hálóval összekötő folyosó-szoba, ahol első bő három évemet töltöttem, és ahol a kiságy és a szekrény között már ott volt a könyvespolc. Ahogy teltek az évek, ez a könyvespolc úgy gazdagodott újabb és újabb lakókkal, Boribonnal, Bogyó és Babócával, Ruminivel.

Azon túl, hogy a mai napig fel tudom idézni a két történet egy-egy sorát angolul is - mert a magyar kiadás előtt eredetileg angolul olvasták nekem -, ez a két történet mutatta meg nekem először az interaktív meseolvasás élményét. Ugyanis Axel Scheffler illusztrációi közül minden egyes oldalon egy-egy rajzrészlet kis ajtóként felnyitható, hogy mögötte megelevenedjen valami meglepetése, váratlan fordulata a mesének. Az, hogy egy-egy kis ajtó kinyitásával “segíthettem” mackónak bedobni a leveleket a barátai postaládájába, vagy rókának bepillantani a konyhakredencbe a zoknija után kutatva, megunhatatlanná tette ezt a két könyvet.

A Mackó levelei és a A róka zoknija, illetve a Tölgyerdő meséi-sorozat összes többi kötete egész biztosan olyan könyvek, amiket nem csak a személyes kötődés és a vicces anekdotázás okán ajánlok mindenkinek, hanem főleg azért, mert teret adnak az egészen piciktől a felnőttekig mindenkinek, hogy nagyon aranyos történeteken keresztül együtt és egymásnak meséljenek.
Gáspár Miksa ajánlóját olvastad.