Vadadi Adrienn: Dorcinak szülinapja van

Dorci ma reggel fülig érő szájjal érkezett az óvodába, ugrándozott, alig fért a bőrébe. Anyukájával hajnal óta sütöttek, hiszen ma van Dorci születésnapja. Végre ő is hatéves lett, és neki is meggyújthatják a hat szál gyertyát! Ő a legfiatalabb a csoportban, már alig várta, hogy utolérje a többieket. Ma reggel az új ruháját vette fel, azt a fodrosat, amit messzi nagymamája varrt a szülinapjára és küldött el postán. A hajába a kedvenc csatjait csatolta, és a mellére feltűzte a szülinapos jelvényt, hogy mindenki láthassa, ma van a születésnapja.

Ahogy Dorci belépett a csoportba, körülállták a gyerekek.

– Én is hatéves lettem! Ma van a szülinapom! – ujjongott. – Szörpöt is hoztam, és csokitortát is, de olyat, amiből Lea és Peti is ehet!

Rendeld meg a kötetet!

Lea és Peti érzékenyek. Lea nem ehet tojást, Peti pedig tejet. Lea sokszor sír ebédkor, mert azt szeretné enni, amit a többiek. Dorci anyukája tudta ezt, hiszen Lea sokszor járt már náluk vendégségben, ezért igyekezett olyan tortát sütni, amit ő is, Peti is megkóstolhat. Dorci, Lea és Maja már kiscsoport óta elválaszthatatlan barátnők. Régen Maja sem ehetett meg mindent, ezért ő szokta ebédnél vigasztalni Leát:

– Ha nem sírsz és megeszed az ebédet úgy, mint én, amikor még kicsi voltam, akkor biztos ki fogod nőni a tojást!

Pásztohy Panka illusztrációjaMiután Dorci mindenkinek elújságolta a szülinapját, minden úgy történt, ahogy általában lenni szokott, de mégis egy kicsit másképp. Dorci, Maja és Lea a babaházba bújtak játszani. A babacsaládon minden reggel összevesznek, hogy ki játsszon a hosszú, szőke hajú kislánnyal. De ma reggel Maja és Lea szó nélkül átengedték Dorcinak a kedvenc babát. Amikor Dorci elunta a játékot és reggelizni ment, az asztalnál csak fiúk ültek. Máskor ügyet sem vetettek volna rá, hogy egy lány is leült közéjük, szó nélkül kicsorgatták volna a maciból az utolsó csepp mézet, de ma Dani a macit odanyújtotta Dorcinak, hogy napocskát vagy szívecskét csorgathasson a vajas kenyerére. És amikor indiánfogócskásat játszottak, és Berci számolta ki, hogy ki lehessen az első fogó, Dorcira esett a választás, és ezen senki sem morgolódott. Az óvó néni kacsintott egyet Bercire, és hagyta, hogy Dorci háromszor is körbenyargaljon a csoportszobán, és csak ezután kapjon el valakit.

Olvasd el Viola Beáta pedagógus ajánlóját!

Miután a gyerekek jól elfáradtak, az óvó néni mesét mondott nekik. Mindenki a szőnyegre heveredett, és úgy hallgatták a bátor királyfi legújabb történetét. A mese után megmosták az arcukat, megfésülték a hajukat, hogy kezdődhessen az ünneplés. A gyerekek most nem az asztalokhoz ültek, hanem a szőnyegre, hogy jobban láthassák az ünnepeltet.

Pásztohy Panka illusztrációjaDorci egyedül ült a kis, kerek asztalnál, amit a dadus néni leterített a piros kockás terítővel. Az óvó néni elé rakta a tortát, becsukta az ablakokon a spalettákat, hogy sötét legyen, meggyújtotta a hat szál gyertyát és lekuporodott a gyerekek közé a szőnyegre. Szülinapokon mindig azt a dalt szokták énekelni, amit Ákos iskolás testvérétől tanultak. Nagyon szerették, mert ha úgy akarták, sohasem ért véget. Dorcinak is az volt a kedvence. Ahogy elkezdtek a többiek énekelni, furcsa érzés öntötte el. Izegni-mozogni kezdett a széken, gombóc nőtt a torkában, könny szökött a szemébe. Nagy levegőt vett, és hamar elfújta a gyertyákat. Ez jelentette a dal végét. A gyerekek a sötétben sikítani és tapsolni kezdtek, aztán elkiabálták együtt a hat éljent.

Az óvó néni felkapcsolta a lámpát, és megkérdezte:

– Ki szeretne jókívánságot mondani Dorcinak?

A gyerekek megint kiabálni kezdtek, hogy: ÉN! ÉN! ÉN!!!

Az óvó néni egymás után szólította őket.

– Azt kívánom – mondta Levente –, hogy húsz gyereked legyen!

– Én meg azt – állt fel Zétény –, hogy rendes férjed legyen, olyan, aki nem kiabál.

– Én azt kívánom – kiáltotta Zsófi –, hogy mindig együtt

lehessél a családoddal és százezer évig éljetek!

– Én azt – szólt Bianka –, hogy minden kívánságod teljesüljön.

– Most mit kívánsz, Dorci? – kérdezte az óvó néni.

Pásztohy Panka illusztrációjaDorci kicsit gondolkodott, aztán így felelt:

– Azt, hogy megehessük a tortát!

A gyerekek gyorsan a helyükre ültek, a dadus néni felvágta a csokitortát, az óvó néni szétosztotta, de az első szeletet

Dorcinak adta. Aztán megitták a szörpöt is, és minden úgy folytatódott, ahogy általában szokott, csak egy kicsit másképp.

Tedd kosárba!