Dorci, az új kedvencünk!

Soha nem felejtem el, amikor először kiadtam a kezemből az elsőszülöttemet, akit 3 éves koráig a szoknyám mellett őrizgettem. M

ost, ahogy Vadadi Adrienn legújabb könyvét a kezembe vettem, ugyanazok az érzések kerítettek hatalmukba. Az icipici Dorci ovikezdős kalandjain keresztül visszajöttek azok az aggodalommal, ugyanakkor várakozással teli idők, amikor izgult az ember, hogy az ő kis szeme fénye vajon hogy fog beilleszkedni a sok idegen gyerek közé, hogy az óvónénik és a dadus figyel-e majd rá eléggé, hogy képes lesz-e ott maradni sírás nélkül, hogy fog-e rendesen enni és aludni, nem bántják-e a többiek, hogy észre veszik-e az én egyetlenem különlegességét, stb-stb.

És ahogy a könyvben szereplő Dorci első hetei az oviban, úgy az én lánykám ovissá válása is hasonlóképp idillien történt. Mindig finom kakaó és vajas kalács illata töltötte be a reggeleket, hatalmas játszások, csupa izgalmas foglalkozás, rajzolás, sütés-főzés, barkácsolás, és egy-egy elgyengültebb, sírósabb, morgósabb napon mindig volt hely az óvónénik ölében a megnyugvásra.

Vadadi Adrienn gyakorló óvónéniként és anyukaként kívülről és belülről is pontosan ismeri ezt az élethelyzetet, annak minden nehézségével és szépségével. Hiszen akárhogy is nézzük, ez az időszak az első elszakadás a családi fészektől. Ekkor kezd a pici emberke személyisége fejlődni a" kinti világban", óvó, védő szülői segítség nélkül. Dorci történetein keresztül, egy igazi óvónéni segítségével leshetjük meg ezeket a pillanatokat, illetve a meseolvasáson keresztül a gyermekeink is feldolgozhatják az őket ért impulzusokat, vagy éppen ismerkedhetnek a rájuk váró kalandokkal.

Az ovis történetek népszerűsége abban rejlik, hogy ezek a picike emberkék szeretnek szembesülni és azonosulni az ő kis életükhöz hasonló helyzetekkel. Hiszen melyik kis ovis ne vitázott volna már össze a társaival, és kinek ne görbült volna le a szája, miután anyukája reggel munkába sietett, otthagyva őt.

Dorci ebben az ovis csoportban a legkisebb. Neki még segítség kell egy csomó dologhoz. Ráadásul a többi ovistárs már rutinos a szokásokban, otthonos a játékok között, és már jól ismerik egymást. Dorcinak viszont minden új. Lépésről lépésre tanulja az ovissá válást. Például az érdekérvényesítést. Hogy ő picike ugyan, de képes ő is a nagyokkal babázni, építeni, oroszlánná változni, és ha nem veszik komolyan, akkor hisztizni is.

A három történetből álló könyv külön részt szentel a nagy dolognak, ami ebben a korban sokaknak fejtörést jelent. A szobatisztaság ebben az időszakban még igen döcögősen megy. Komoly kihívást jelent a pelenkától való elszakadás, és a wc-vel való barátkozás. Dorcinak is sajátosan alakul a reggeli kakilós pelus elhagyása. Jópofa történet, hasznos példa lehet a picik számára.

Számomra talán a legkedvesebb írás mégis a harmadik. Az a bizonyos nap, amikor olyan nehéz reggel elválni anyától, és valahogy sehogy nem akaródzik a megnyugvás. Nem ízlik az étel, a játék, mert olyan nehéz anya nélkül. A kislány éppen ezért a kis szekrényébe gyűjtögeti a nap történéseit, hogy aztán délután megoszthassa anyukájával azt amiből az kimaradt. Így kerül oda a reggeliből megmaradt kiflicsücsök, a játszásból egy építőkocka, és egy csodálatos rajz is.

A helyes történeteket Igor Lazin szupercuki rajzai egészítik ki, amelyek önmagukban is nagyon beszédesek, és igazán élvezetessé teszik a könyvet.

Rendeld meg a könyvet itt!

Vadadi Adrienn további ovis meséiről itt olvashatsz az írónővel készített interjúban!

További érzékeny, duzzogás űző mesékkel ebben a cikkben ismerkedhetsz!