„Gimesi Dóri meséiben semmi sem fekete vagy fehér”

Végre megjelent Gimesi Dóra: A Macskaherceg kilencedik élete című könyve, melyhez Szegedi Katalin készített gyönyörű illusztrációkat. A kötet két meséje közül melyik az illusztrátor kedvence? Mely korokban képzelte el a benne szereplő meséket? Milyen jelentéseket hordoznak magukban akár a felnőtt olvasók számára? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk a Szegedi Katival készített interjúból.

Jelent már meg korábban is műved a Pagonynál?

Igen, Finy Petra Maja tizenkét babája című könyve.

Milyennek találtad Gimesi Dóra meséit?

Nagyon jónak találtam. Dóri nevét sok évvel ezelőtt egy színházi előadás kapcsán ismertem meg, amikor Boldizsár Ildikó Amália című meséjét vitte színpadra. Egyidejűleg két színház is bemutatta. Egyrészt a győri Vaskakas, másrészt a szombathelyi Mesebolt Bábszínház, az utóbbiban láttuk Ildikóval. Ezt a mesét egyébként is nagyon szeretem, de előadás közben végig azon gondolkoztam, hogy ki lehetett a dramaturg, mert annyira jól dolgozta fel a darabot. Akkor figyeltem fel rá ismét, amikor a Macskahercegből felolvastak egy részletet az Aranyvackor díjátadóján, ahol zsűritagként voltam jelen. A történet részemről szerelem volt első hallásra, mert kiderült számomra, hogy a humora is sziporkázó.

Ez volt a második alkalom, amikor megszületett bennem az elhatározás, hogy szeretnék valamikor Gimesi Dórával együtt dolgozni. A Pagony Kiadó szerkesztője, Hanna (Győri Hanna) az évek során többször is hívott, hogy dolgozzunk ismét együtt, és én is örültem volna egy közös munkának, de nem találtunk megfelelő kéziratot. Viszont többször is jeleztem, hogy mindenképp szeretnék Gimesi Dórival egy közös könyvet. A Macskaherceg eredetileg nagyobb lélegzetű műnek indult, úgy volt, hogy öt mesét fog tartalmazni, de végül ez a két mese került bele, és szerintem így alkot egy egész kötetet. Az eredeti verzió is tetszett; a négy évszakon íveltek volna át mesék. Ha megjelenik a folytatás a másik három mesével, szívesen készítenék illusztrációt azokhoz is.

A macskaherceg kilencedik életében két mese található. Melyik ragadott jobban magával?

A két mese közül A Macskaherceg kilencedik élete az abszolút szívem csücske. Azt szeretem, ha egy művész ennyire tud hatni az érzéseimre. Mivel Gimesi Dóri színházi dramaturg, tudja, milyen eszközökkel, meghökkentő poénnal tud visszarántani úgy, hogy torkom szakadtából kacagjak, amikor már épp kezdenék bánatos lenni.

Kiemelnél ezek közül egyet?

A kedvenc részem, miután a Macskaherceg faképnél hagyja Alinkát, a tündért, aki mérgében el akarja átkozni a Macskaherceget. Miután elmondja, a banya megdicséri, hogy „Szép átok volt, példaszerű átok!” Ez azóta családi szállóigévé vált nálunk.

Hogyan látsz neki az illusztrálásnak? Mennyi időt vett igénybe az alkotás?

Hónapokon át készítettem, a kézirat is későn született meg, de még épp időben. Négy hónapja kezdtem, körülbelül fél évet szoktam magamnak hagyni, abban érzem magam otthonosan. Ez most nagyon gyorsan készült, de ez sokszor jót tesz, mert frissebbek lesznek a képek. A határidő nagyon megoldja, amikor nyafog az ember.

Milyen technikával alkottad a képeidet?

A macskaherceg kilencedik életét alapvetően vegyes technikával készítettem, akril- és akvarellfestékkel, meg mintás papírok felhasználásával. Egyébként a két mese esetében nincs meghatározva, hogy milyen korban játszódnak, a szóhasználat miatt A Macskaherceg kilencedik életéről nekem egyből a '20-as évek hangulata ugrott be, az Amikor a városban megállt az időről  pedig a hippikorszak. Amikor elhatároztam, hogy a két mesét kicsit más korokba helyezem, írtam Dórinak, akiről kiderült, hogy ennek a két korszaknak a stílusát szereti a legjobban. Nagyon megörültem, hogy erre ráéreztem. Alapvetően nem tartom szerencsésnek, ha a szerző meghatározza, hogy milyen stílusban készüljenek az illusztrációk. Amennyiben jó az írás, az vezeti az illusztrátort is, a mű előbb hat rám, minthogy a szerző verbális utasítások útján irányítson vagy irányt szabjon.

Mit gondolsz, miről szól a Macskaherceg története valójában?

Valójában a szerelemről szól, a mi döntésünk, hogy egy link alakot szeretünk éppen, és a Macskaherceg is szereti Alinkát, a maga szabad módján. Rengeteg élettapasztalatról és emberismeretről árulkodik ez a történet. Dóri meséiben semmi sem fekete vagy fehér, rendkívül összetett és komplex mesék, melyekben bárki hibázhat, legyen szó Alinkáról, a tündérről, vagy a Macskahercegről, aki mindenképp egy szerethető karakter annak ellenére, hogy nyilvánvalóan egy megbízhatatlan pernahajder.

Melyik karakter ábrázolása volt a leghálásabb feladat?

A banyát imádtam a legjobban rajzolni.

Min dolgozol jelenleg? Mit láthatnak az olvasók tőled legközelebb?

Most éppen a Kreatív Ékszer Gyöngyösbolt kirakatüvegére festettem krétafilccel, ami a létramászástól eltekintve nagyon jó volt. A másik munka is hasonló, Pilisborosjenőn, – ami az én szülőfalumnak mondható – egy fiatal pár nyit egy kis pékséget, és engem kértek fel, hogy egyengessem a hely grafikai arculatát. Nyitott műhelynapokat is szoktam csinálni, legközelebb november 24-25-26-án tartok ilyet, mindennap 11.00 és este 7 között. Mindenkit szeretettel várok Gödön, a Vasvári Pál utca 15-ben!

Ismerd meg meséket és olvass bele a mesekönyvbe! 

Az interjút Gyovai Katalin készítette.