Kísérleti jégrevü
Odabent a frigóban avagy Nem lesz itt soha előadás! (kísérleti jégrevü) - mi másnak is lehetne a címe ez a frappáns, összetett, posztmodern mondat, mint egy Dániel András könyvnek? Méghozzá a legújabbnak, amit először a Könyvhéten vehetett kezébe a gyerek és felnőtt olvasóközönség. Az Odabent a frigóban című, a Tilos az Á kiadásában megjelenő mese, kabaré, abszurd képeskönyv megdöbbentően más, mint amit eddig megszoktunk a szerzőtől, mégis kiválóan tükrözi Dániel András mesevilágát.
Rögtön az elején, a szereplők bemutatásánál egy velejéig abszurd, meghökkentő világba csöppenünk. A szereplők, Főren Dezső, a rendező, Zsiráf, Csiga1 és Csiga2 színészek, Kilukady Benő, a hűtőgépszerelő, Panda és Tábla csoki, a sziámiikrek, valamint a nem sokat sejtető elnevezésű Cickányok. Bevallom, minél többször olvastam el a listát, annál jobban nevettem. Mind a szereplők neveivel való játékosság, mind a váratlan állatkarakterek és szerepeik az abszurd humor legkiválóbb reprezentációi. Már az első oldalon kimozdítják az embert a komfortzónájából, és egyben ígéretet is tesznek, hogy ez a történet egy váratlan és szórakoztató utazás lesz egy normalitást nélkülöző világba.
Ezt a könyvet muszáj lesz elolvasnod,rendeld meg itt!
Mivel Dániel András legújabb kötetét leginkább a váratlanság jellemzi, így nem meglepő, hogy az avantgard játékosság ellenére nem hagy minket mélyebb üzenet nélkül. Egyszerre reflektál a színházak kétséges helyzetére, a XXI. század fontos problémáira, és benne a gyereknek felállított nehezített pályára, legyen szó a multitaskingról, művészetbefogadásról vagy idő- és energiahiányról.
A mese elején egy fagyos, hideg világba csöppenünk, melyben mindent a hó és a jég ural. Főszereplőink, a csigák és a zsiráf a mínuszokkal küzdve menetelnek, a távolban pedig feltűnik néhány hófedte tejesdoboz, üdítősüveg és pár kockasajt. Hogy micsoda? Bizony, egy hűtőszekrényben vagyunk. Ha most eltöprengsz azon, mit keres két csiga és egy zsiráf egy hűtőszekrényben, nem vagy vele egyedül. Dániel András világában vagy, itt pedig a legváratlanabb események a legmegszokottabb pillanatok. Ezután felbukkan a rendező is, és beavat minket egy kísérleti jégrevü próbájába. Méghozzá egy táncos, dalos, rapidrevü tesztüzemébe, mely a jövő gyerekszínháza pozíciójára pályázik. A fő cél, hogy legyen benne minél több szórakoztató elem, határozza meg egy olyan téma, amire a gyerekek ugranak, és legfőképpen, minél előbb legyünk túl az egészen! Ki akar több órát tölteni egy színházban, mikor semmire sincs idő? Holnap iskola, házit is kell még írni, annyi felfedeznivaló van az interneten, és a szülőknek is rengeteg még a tennivalója! Kinek van ideje a művészetekre? Ilyen hidegben amúgy sincs kedve senkinek sokáig ücsörögni.
Szerezd be a könyvet!
Egy amatőr társulat küzdelmekkel teli próbáját követhetjük végig, melyben egyszerre keveredik a színházi emberek olthatatlan szenvedélye a művészet iránt, és a befogadók örökké változó vágyainak való megfelelési kényszer. Képet kapunk a színészek kiégettségéről, de alázatosságukról is a művészetek iránt. Az igazi dráma a magasművészet és a nézők igényeinek összeegyeztethetetlenségében érhető tetten. A próba elején megcsillan az előadás igazi, mély mondanivalója Petőfi Sándor Szeptember végén című versének megidézésével, melynek első versszaka így hangzik Dániel András átiratában:
A teljes vers csak a könyv végén jelenik meg, mert valami mindig eltereli a művészek figyelmét. Hol a szórakoztató színház elemeivel tűnik összeegyeztethetetlennek a mély üzenet, hol a minket (és az alkotókat) körülvevő világ eseményei szakítják meg az alkotófolyamatot. Dániel András kiválóan reflektál arra a szétaprózódottságra, amit mindannyian tapasztalunk a mindennapokban. Hiszen kinek ne lenne megerőltető órákig egyvalamire koncentrálni elmélyülten, mikor az egész világ úgy van berendezve, hogy folyton elterelje a figyelmünket? Gondoljunk csak az elénk ugró reklámokra az utcán vagy a közösségi médiában (magukról a közösségi médiumokról nem is beszélve), vagy arra a képzeletbeli végtelen listára, ami a napi feladatainkat tartalmazza. Amint belekezdünk valamibe, szoronghatunk a hátralévő rengeteg elvégzendő teendőnk miatt. És ez nemcsak ránk, felnőttekre, de a gyerekekre is igaz.
Az Odabent a frigóban egyszerre humoros, abszurd történet, mellyel közösen kapcsolódhat ki az egész család egy fárasztó nap végén, és mély mondanivalót rejtő könyv, mely kongatja a vészharangot: Bajban van a művészet világa, szenteljünk rájuk időt, hiszen mind a tanulás folyamatában, mind az elvont gondolkodás kialakulásában, mind a személyiségformálásban nagy szerepük van a gyerekek életében. A könyv végén a hűtő lámpája tönkremegy, színészeink korom sötétben folytatják a próbát: amint megszűnik a fény, vele együtt eltűnnek a kizökkentő, zavaró hatások is. A sötétben mindenki képessé válik befelé figyelni, átadni magát az alkotás örömének, így az orrunk előtt születik meg az előadás végleges, kidolgozott változata.
12-től 99 éves korig.
