Madarak és tücskök alapozzák meg a hangulatot
Több éve fut egy nyári cikksorozat a Pagony blogon, ahol a szerzőket, illusztrátorokat faggattunk arról, hogyan-mivel töltik a szabadságot. Az idei szezont ezúton megnyitjuk, és elsőként Agócs Írisz ír nyári élményeiről.
– Hogy telik nálatok a nyár?
– A nyarak leginkább a baráti látogatásokról szólnak, mióta egy olyan remek helyre költöztünk, ahova általában nyaralni járnak az emberek. Van, aki egyébként is itt üdülne, a faluban a tónál a kempingben, vagy a szomszédos Orfűn rendezett Fishing-re látogat el. Az Ördögkatlan és Ozora is megfelelően közel van ahhoz, hogy egy-két nappal meghosszabbítva a programot, minket is útba ejtsenek az ismerősök.
Mindenki nagyon élvezi, hogy még a falutól is messze lakunk, teljes a csend, a természet ural mindent. Madarak és tücskök alapozzák meg a hangulatot, este pedig a közvilágítás hiányában elképesztő mennyiségű csillag látványa fokozza ezt.
A hely, ahol élünk. A két tető közül a baloldali a lakóházunk, a jobb oldali az éppen felújítás alatt lévő présház - amiből a stúdiónkat alakítják ki. (ez egyébként az első látogatásunkról készült, amikor eldöntöttük, hogy ide szeretnénk költözni).
Rengeteget főzünk kint bográcsban, és az is jó, hogy a legtöbb ismerősünk a szellemi munkából kikapcsolódásképp keresi a lehetőséget, hogy valamiben segítsen kint a kertben, ház körül. Így a srácok könnyen belevesznek valami nagy barkács-projektbe.
A női szekció pedig szemmel tartja az állatidomárként magukat kipróbálni vágyó gyermekeket, akik a legnagyobb örömmel kísérleteznek a kutyán, macskán és amennyire a kerítés engedi, a bárányokon.
Az első bárány-testvérpár a területünkön: Cerka és Radír.
Bár elég sok program kínálkozik a környéken – a faluban itt a cseppkő barlang, csónakázó- és horgásztó és szuper strandok vannak Orfűn – azt tapasztalom, hogy a barátainknak ez a tökéletes csend és nyugalom, ami a leginkább kedvére van, ezért végül nem nagyon mozdulunk ki a saját területünkről.
Ha épp nincs vendégünk, akkor a legmelegebb órákban a munkát megszakítjuk egy orfűi úszással, hogy lehűtsük magunkat, és sokszor ott is ragadunk egy strandebédre vagy csak egy almafröccsre mielőtt folytatnánk a délutáni műszakkal a napot. Nagyobb utakat inkább év közbenre tervezünk, hova is mennénk egy üdülőhelyről üdülni?– Miket olvastok nyáron?
– Nyaranta szeretek hosszú, vaskos könyveknek nekiállni, és beleveszni ameddig csak lehet egy történetbe. Ha magával ragad egy könyv, akkor nagyon gyorsan olvasom, és képtelen vagyok letenni, ezért hajtok a minél nagyobb oldalszámra, ami nem jelenti azt, hogy válogatás nélkül csak a mennyiségre megyek.
Most három ilyen kiszemelt áldozat várakozik a polcon, Tompa Andrea Omerta című könyve, amibe bár bele is zuhantam, Javier Marias Rossz kezdet című regénye, és Salman Rushdie Talpa alatt a föld című munkája.
Szeretem az érzést, hogy kint tombol a hőség én pedig bent a hűvösbe rekedve olvasással töltöm a nap elviselhetetlenül meleg óráit.
– Dolgozol-e nyáron, ha igen, akkor épp min?
– Ezen a nyáron több okból is kevesebbet dolgozom, ebből az egyik, hogy júliusban kiköltözik jelenlegi helyéről – a hálószobából – a munkahelyem, és remélhetőleg, egy fantasztikus új helyre kerül, ami a területünkön található régi présház felújításával alakul ki. Nagyon nagy izgalommal várom, hogy milyen új távlatokat nyit egy nagyobb térben való alkotás, változik-e esetleg a képeim mérete, vagy akár a technika.
Júliusig már csak egy könyv illusztrációin fogok dolgozni, amiről annyit elárulhatok, hogy a Pagony kiadónál jelenik majd meg.
Ezen kívül néhány könyvkoncepciót szeretnék még elküldeni egy külföldi kiadónak, akik várnak erre, és aztán belevetjük magunkat a költözés, átalakítás, átalakulás áramlásába.
A leendő munkahelyünk a jelenlegi kutyánkkal, akinek tipográfus gazdához méltóan Verzál a neve :)– Mindig nagyon képben vagy a legfrissebb gyerekkönyvekkel kapcsolatban. Miket ajánlasz még az olvasóknak? – A könyvhéten most két könyvet szereztem be. Egyik a Szívlapát verseskötet. Nagyon szeretem a verseket, és beleolvasva már tudom, hogy jó társaság lesz esténként, ráadásul Dániel András illusztrációi plusz motivációt jelentenek, hogy kézbe vegye és forgassa az ember.
A másik könyv, Kertész Erzsi Ludmilla megoldja című új kötete. Ennek olvasása várat magára, amíg meg nem érkeznek a keresztgyermekeink, akiknek esti meseként szánjuk.
Keresztgyerekekkel a teraszon, őket várjuk Kertész Erzsi Ludmilla megoldja című könyvével.
Addig esténként most Lázár Ervin mesék vannak porondon, épp végeztünk Bab Berci meséivel – ez az én kedvencem Lázár Ervintől, és most kezdtük A Kisfiú meg az oroszlánok történetét.
Szívem szerint még mindenképpen elolvasnám a Panthera második részét, mert az első elképesztően izgalmas volt, és bár most nincs erről szó, de ha megjelenne, akkor Az irodalom visszavág harmadik kötetére is nagyon kíváncsi volnék. Rövidebb mesékből az aktuális sztárok a kuflik történetei, Philip Waechter könyvei és általában azok, amelyek megfelelően viccesek.
– Milyen volt a legjobb gyerekkori nyarad?
– A gyerekkori nyaraimnak három fő összetevője volt, amitől nagyon jók voltak. Baján nőttem fel, egy úttesten kellett átkelnem csak, hogy a városhoz tartozó kis Duna mellékág strandján találjam magam. Itt rengeteg időt töltöttem, lehetőségeim szerint leginkább a víz alatt. Határozott tervem volt, hogy egyrészt megtanulok a víz alatt lélegezni, másrészt, hogy ezt a képességemet kamatoztatva, megkeresem a Vizipók szuper pecóját, mert meggyőződésem volt, hogy ez nem lehet máshol, mint a Sugovica vizében. Egyik tervem sem sikerült, de elég jól elütöttem ezzel az időt.
Amikor nem a vízalatti létemre edzettem, akkor a falusi nagyszülők, rokonok vendégszeretetét, és a városi keretekhez képest jóval nagyobb szabadságot élveztük a testvéreimmel. Futkoshattunk a vég nélküli szőlőben, földeken, saját kuckót rendeztünk be a kukorica tárolásra szánt góréban. Felfedeztük a gazdasági épületek titkos és ismeretlen világát, padláson, kamrában kíváncsiskodtunk. A lakótelepi lakás könnyen, gyorsan bejárható és általunk túl jól ismert zegzugaihoz képest ez egy végtelennek tűnő új világ volt.
A legmeghatározóbb abból a szempontból, például, hogy épp a Pagony kiadó kérdéseire válaszolgathatok, valószínűleg a hosszú, vizuális iskolás alkotótáborok voltak. A mecseki Kárász nevű kis faluban táboroztunk minden évben, fantasztikus művésztanárok keze alatt váltogatva a különböző foglalkozásokat.
Mindent kipróbálhattunk, amit egy ilyen környezet és a képzőművész technikák nyújtani tudnak.
Az év közbeni foglalkozáson alkalmazott klasszikus eljárások mellett itt lehetőségünk volt hatalmas falfelületek közös megfestésére, kis hajlék építésére kizárólag a természetben talált anyagok felhasználásával, szabadtéri szobrok létrehozására, és persze a kötött foglalkozások után számtalan kalandra.
– A nyári szünet a korlátlan, szabad olvasásé. Melyek voltak a legkedvesebb szünidei olvasmányaid?
– Gyerekkoromban is nagyon szerettem olvasni, tényleg faltam a könyveket, izgatott, hogy újabb és újabb történetekbe sétálhassak be.
Erre nagyon jó környezetet biztosított a családban mindenhol jellemző faltól falig könyvespolcok megléte.
Emlékszem, amikor apai nagyszüleimnél felfedeztem a nagyon szép színű vászonkötéses világirodalmi sorozatot, aminek nagyon sok részét én is elolvashattam: pl. A láthatatlan embert, A két Lottit, az Emil és a detektíveket.
Az érzelmi kötődést legalább annyira meghatározza, hogy lenyűgözött, hogy rengeteg könyvből állt a sorozat és mindegyiknek más színű volt a kötése, mint maga a történet. Sokat foglalkoztatott, hogy megfejtsem a színösszeállítás logikáját, és aszerint rendezzem a könyveket. Volt egy időszak, amikor festők életrajzi könyveit olvastam egyiket, a másik után. Ez még emlékezetes maradt. De olyanra nem emlékszem, hogy sokáig hagytam volna bármilyen könyvet porosodni, amit olvasásra megkaptam.
– Melyik fagyi a kedvenced?
– Nem vagyok nagy fagylaltrajongó, édességből nálam a csokoládé visz mindent, így ha felmerül a fagylaltkérdés, hosszas töprengést követően végül leginkább az étcsokoládét választom.
Nálunk néhány éve hozzáadott cukor nélkül, házilag, fagyasztott banánkarikákból készül a fagylaltalap, és ehhez kerül ízesítésképpen vagy valami idénygyümölcs, ebből leginkább a málnát szeretem, vagy egy kevés mogyoróvajjal nyers kakaópor – hogy újra a csokinál köthessünk ki.
Ez pedig a házifagylalt: fagyasztott banánkarikák és málna összekrémesítésével…– Mi az, amit tuti eszel a strandon?
– Azt hiszem, a főtt kukorica, ami a strandételek közül egyértelműen a nyertes.
– Mit jelent neked a nyár 5 szóban?
– Hosszú esték, tábortűz, olvasás, víz, barátok.
Amiből biztos van körülöttünk: a természet, és nyaranta a benne elvesző gyerekek.
