Mennyit ér egy répakarika?
Vadadi Adrienn könyveit szerető, illetve lórajongó lányok készüljenek: itt a Kockacukor lovassuli, Vadadi Adrienn lovas meséit tartalmazó kötete – leginkább kisiskolás lányoknak!
A lovas kalandokat egy-egy fejezeten belül a két főszereplő: egyrészt a cserfes és vidám Csenge – vagy ahogy szólítani szokták, Csuti, másrészt Ráró, A Csuti által Lópacinak becézett, eleinte kicsit zsémbes, morgolódó ló szemszögéből ismerhetjük meg. A könyv bőven tartalmaz ismeretterjesztő elemeket, információkat, melyeket nem árt mindazoknak tudni, akik lovagolni kezdenek. Kőszeghy Csilla, az illusztrátor szintén nagyon ért a lovakhoz!
Csuti, aki a nagymamájánál nyaral egész nyáron, hétközben egy lovardában segít és tanul lovagolni. Pali bácsi, a lovarda tulajdonosa megmutat és megtanít mindent azzal kapcsolatban, hogyan kell ellátni és gondozni egy lovat. Közben bevezeti annak is a rejtelmeibe, hogyan kell közel kerülni, bizalmat kiépíteni egy ilyen gyönyörű állattal. Először Csutinak csak mesélnie kell magáról, hogy a ló megismerje a hangját. A kislánynak elég volt egy pillanat, hogy beleszeressen Lópaciba, és eldöntse: ő bizony rajta szeretne majd lovagolni, ha eljön az ideje! Nem is tudja, hogy bizony az általa választott ló eleinte korántsem volt olyan lelkes, mint ő…
„Na, erről beszéltem. Ekkora pechem van. A többiek vígan legelésznek a karámban vagy nyargalásznak a mezőn, én meg orrvérzésig rovom a köröket a gyerek alatt. Fel a szerszám, ki az istállóból, be a lovaglópályára, fel a gyerek, elindul a ló, aztán megáll, megint elindul, megint megáll, „Jaj, de magas!” „Jaj, le ne essek!”, aztán meg a torna, malomkörzés előre, malomkörzés hátra... Még egy icipicit vágtázni, ágaskodni, de még megugrani sem lehet, mert ott van Pali bá, és figyel. És mindez miért? Azért az egy szem répakarikáért, amivel kiszúrja a szememet?”
Aztán a hétvégén nem jön Csuti. Lópacinak pedig borzasztóan hiányzik. Hiányzik az a kis répakarika persze, meg az állandó csipogás, sőt a dalocska is, meg a gondoskodás… Csak lenne már itt ez a cserfes kislány. Innentől kezdve a ló megváltozik, hajlandó „bohóckodni” is, csak Csutinak eszébe ne jusson többet ilyen sokáig távol maradni.
Vicces, érdekes és egyéni az a megoldás, ahogy a szerző a nézőpontok távolságától eljut azok közeledéséig, majd egybeeséséig, s ezalatt végigkövethetjük egy barátság megszületését.
„örömömben, hogy milyen, de milyen csodás ez a nap, ez a nyári szünet, ez az élet, dalra fakadtam.”
Huszárszky Zsuzsi ajánlója után olvasd el itt a könyv első fejezetét, és tudd meg egy lovasoktatótól, miért fontos a lovaglással minél korábban megismerkedni.
Ez pedig egy interjú a szerzőnővel, Vadadi Adriennel.
