Miért éppen az Időfutár?

Rendhagyó magyaróra hetedikeseknek

A szeptemberi órákon a Turcsányi Márta-féle tankönyv és az általam válogatott rövidprózai szövegek segítségével próbáltam megismertetni az osztállyal néhány alapvető prózaelemzési eljárást, és elsősorban a mese műfajába tartozó írásokat olvastunk. Igyekeztem itt is kortárs szövegekkel kiegészíteni a tankönyv által ajánlottakat. A következő meséket, meseszerű szövegeket olvastuk, elemeztük: Szirtes-Szabó Kata Mese a királylányról, aki mindentől félt; Dániel András Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém), részletek; Máté Angi Volt egyszer egy kislány; Mosonyi Alíz Magyarmesék, egy mese.

 

Az Időfutárt október elejére kellett elolvasni a gyerekeknek. Az olvasottsági ellenőrzés csapatjáték formában történt a Most mutasd meg! játékhoz hasonlóan.

 

Ráhangolódás

 

A szöveg világába való alaposabb belemerülést a szereplőkre és a helyszínekre irányuló kreatív feladatokkal kezdtük:

 

készítsétek el Hannáék házának rajzát, úgy hogy szerepeljen rajta az összes lakó

- készítsetek egy tablót, ami a regénynek azokat a szereplőit ábrázolja, akik nem Hannáék házában laknak

- készítsetek egy Budapest térképet, amire be tudjuk majd jelölni a regény helyszíneit

- készítsetek egy Kempelen Farkast bemutató tablót

- készítsétek el az Apostol utcai ház rajzát vagy makettjét

 

A tablókat nagy alakúra kellett készíteni, hogy a későbbi munkához felhasználhatóak legyenek. Az osztály igen magas színvonalon oldotta meg a feladatokat. Hannáék házáról tabló és makett is készült és az Apostol utcai villa makettje is nagyon szépre sikerült.

 

Ezután a diákoknak egy „Nekem azért tetszett a regény...” tagmondattal kezdődő minikritikát kellett írni. Az írásra kb. 10 percet adtam, majd az értékelések felolvasása következett. A felolvasókat az első öt esetben én jelöltem ki. A többieknek közben jegyzetelni kellett az értékelő szempontokat. Az óra utolsó negyedében olyan önként jelentkezők olvasták fel írásaikat, akik az addigiakhoz képest új szempontokat vetettek fel. Több diák említette pozitívumként, hogy a regény jó arányban keveri a fiktív és valós elemeket, ismerős helyszíneken játszódik, hasonló korú főszereplői vannak, sok komikus elemet tartalmaz. Voltak, akik a modern nyelvezetet, a szerethető, azonosulásra alkalmat adó szereplőket, a sok hasznos történelmi információt, a nyitott befejezést, az izgalmas cselekménybonyolítást, a szerelmi szálat emelték ki. Volt olyan is, akinek az tetszett, hogy a negatív hősök rosszul járnak, vagy az, hogy a regényben nincsenek hosszú leírások. Minden felolvasás után kérdéseket tettem fel az osztálynak a hallottakkal kapcsolatban: Milyen újabb szempontokat hoztak, hogyan viszonyultak az addig hallottakhoz? A házi feladatot a felolvasások közben készített jegyzetek alapján kellett elkészíteni. Egy minimum A4-es oldalnyi összefoglaló írást kértem arról, milyen szempontok szerint választják ki az olvasók kedvenc olvasmányaikat.

A regény további feldolgozása a már kialakított csapatokban folytatódott. A szereplők nevét cetlikre írtam, ezekből húzott minden csapat minden tagja egyet. Aztán minden csapat húzott egy újabb cetlit, amin stílusokat, szövegtípusokat adtam meg (lexikon szócikk, rendőrségi jelentés, régies stílus, bulvárlap, önéletrajz). Az egyes diákok által húzott szereplőket a csapatuk által húzott stílusban, szövegtípusban kellett jellemezni. A jellemzéseket úgy kellett elkészíteni külön lapra, hogy a lapokat oda lehessen ragasztani az adott szereplő alá/mellé a figurákat ábrázoló tablók egyikére. Az otthon elkészített jellemzéseket a következő órákon meg is beszéltük, kiegészítettük. Rengeteg jellemvonást sikerült összeszednünk, a diákok nagyon aktívak voltak. Eleinte csak pozitív vonásokat mondtak, de egy idő után egyikük a negatívumokat hiányolta. Kis gondolkodás után ilyeneket is sikerült találni (talán túl szókimondó, vakmerő). Érdekes beszélgetés bontakozott ki arról, miért nem szeretjük a tökéletes hősöket. Az óra vége felé arra kerestük a válasz, hogy más regényekhez képest itt miért tudunk meg viszonylag keveset még a főbb szereplőkről is (pl. milyen Hanna szobája, milyen zenéket szeret, hogyan öltözködik, mit csinál, mikor nem a körzővel foglalkozik). Így jutottunk el ahhoz – a szereplők jellemzésén már túlmutató – kérdéshez, hogy miért van ebben a regényben nagyon kevés leíró rész. A diákok erre több lehetséges választ is adtak. Az írásokat formai szempontból is értékelni kellett a többieknek, így lehetőség nyílt az egyes szövegtípusok közötti alapvető különbségek megbeszélésére is.

 

A motivikus, narrációs jellemzők megbeszélését egy, a regényben következetesen ismétlődő, Bujdosónéra vonatkozó metafora megkerestetésével kezdtem. Megadott oldalszámok alapján (15., 16., 44., 61., 62., 126., 200; itt is látszott, milyen hasznos, ha az egész osztály és a tanár is ugyanazt a kiadást használja) újra kellett olvasni a gyerekeknek néhány, a tanárnőt jellemző részletet és rájönni, mi bennük a közös. A megfejtést (amit nem árulok el) nem szabadott bekiabálni (elég bekiabálós osztály), hanem le kellett rajzolni a füzetbe. Mikor láttam, hogy a többség elkészült, fel kellett mutatni a füzeteket. A felfedezés öröme mellett nagyokat lehetett derülni a különböző színvonalú rajzokon. A feladat jó bevezető volt ahhoz, hogy a diákok lássák, az alaposabb szövegvizsgálat a regény első olvasásra fel sem tűnő összefüggéseire világíthat rá.

A folytatás az Időfutárban szereplő különböző szövegtípusok (e-mail, chat, Skype, SMS, hagyományos levél, párbeszéd, leíró vagy történetelbeszélő rész) összegyűjtése volt. Házi feladatként utána kellett nézniük az emotikon fogalmának. A vizsgálódást Hannának a regény elején szereplő e-mailjével kezdtük (5–11. old.). Közösen szedtük össze a levél nyelvi jellemzőit (jórészt a köznyelvi normát követő stílus, hibátlan helyesírás, egyetlen szleng szó, egyetlen emotikon), majd eltöprengtünk, elvitatkoztunk azon, mennyire tartható hitelesnek a talán túl normaszerűre írt levél. Hanna következő e-mailjét páros munkában dolgozta fel az osztály a következő órán. Itt már külön figyelni kellett azokra a fordulatokra is, amelyek a szóbeli közléshez kötik a levelet (Ja, és...; Hát, Zsófi..., mondjuk, szóval, komolyan mondom).

A regény egyes részletein igen jól lehetett szemléltetni a főbb elbeszéléstechnikai jellemzőket (külső vagy szereplőelbeszélő, nézőpont, az elbeszélő tudása és stílusa). Néhány példa:

 

Hanna érezte, most valami beszélgetésfélét kéne produkálnia. Eszébe jutott, hogy apát két emelet között látta utoljára egy gardróbszekrény társaságában. Illetve félig alatta.” (8. oldal)

 

Külső, mindentudó elbeszélő, Hanna nézőpontja, a stílus Hanna nyelvhasználatához igazodik

 

„A szülők zavartan szétrebbentek.” (195. oldal)

 

Külső, mindentudó elbeszélő, külső nézőpont.

 

„Bujdosóné kifejezetten bal lábbal kelt fel. A levegő már reggel hétkor is kellemesen meleg volt, a belvárosban madarak csicseregtek, a nap a körúti házak ablaküvegein játszott. A dementornak erről idegesítő kollégája, Rogyák Mária tanárnő jutott eszébe, amint átszellemülten szaval egy Tóth Árpád verset. Ez a gusztustalanul idilli kép olyannyira befurakodott az agyába, hogy úgy érezte, konkrétan hányni fog.” (218. oldal)

Külső, mindentudó elbeszélő, Bujdosóné nézőpontja (vagy külső az elején) és stílusa

 

„Az orvos nagyon szívélyesen bánt a gyerekekkel. Emlékezett rá, hogy amikor a bácsit behozták, a lány keservesen sírt, a fiú pedig hősiesen vigasztalta. Most mosolyogva látta, hogy a szerepek időközben felcserélődtek: a fiú a holtsápadt, és a lány támogatja.” (82. oldal)

 

Külső, mindentudó elbeszélő, az orvos nézőpontja

 

„Hanna apja is érdeklődve nézett fel a mobiljából, amin éppen SMS-t írt. Dögunalmas iskolai ünnepségre készült, de a dolog eddig meglepően viccesnek bizonyult. Ahogy az a barna képű pufi a tollas hajú gizdát szorongatja.” (336. oldal)

 

Külső, mindentudó elbeszélő, Hanna apjának nézőpontja, de a stílus nem egészen az övé (gizda)

 

A szöveg időkezelésének bemutatására több fejezet (pl. az 5.) ilyen szempontú újraolvastatása is alkalmas lehet, mivel a narráció úgy ugrál az idősíkok között, ahogy a szereplők némelyike (fog) a történelmi korok között.

Az intertextualitás jelenségének tanítására is alkalmasnak bizonyult a regény. Például Sándor bácsi levelének első mondata Kazinczy, Szánthó Jánoshoz intézett, 1782. július 4-i leveléből származik (kis módosítással).

A regény tárgyalását néhány kreatív feladattal zártuk. A gyerekeknek arról kellett fogalmazást írni, melyik szereplő helyébe tudnák magukat beleképzelni és melyik történelmi korba utaznának el szívesen egy időgép segítségével. A másik feladat az egyik bekezdés (141. oldal, „Bujdosóné még szélesebben...”) „körbeírása” volt. A részlet elé és után úgy kellett néhány mondatot írni, hogy egy egészen más szituáció leírását kapjuk.

Zárásként ellátogattak az osztályba a regény szerzői. A diákok egy dupla órán keresztül bombázták őket és a kiadó munkatársait kérdéseikkel.