Múltkép

Kamaszkritika a Budapest OFFról
2019-05-27 - Pagony
#10+

Kamaszkritikusunkat, Marosvölgyi Nórát már ismerhetitek korábbi írásai kapcsán (itt és itt), fogadjátok szeretettel második kritikáját a Budapest OFFról!

 

Sokszínűség. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem Budapestet, ez lenne az. Nem lehet  véletlen, ha a Budapest OFF című novelláskötetről is ugyanez ugrik be. Tizenhárom kerület,  tizenhárom kortárs író kamasz hősének szemüvegén keresztül. Hát mi ez, ha nem maga a sokszínűség? Ennek a nem csak téren, hanem időn is átívelő utazásnak két múltbeli állomásáról lesz most szó.

Kertész Erzsi A fal és Tasnádi István A nagy Oculus-teszt című novellája hasonló kérdéseket feszeget. Mi lenne, ha egyszer csak valaki a múltból a jelenbe csöppenne? Vagy esetleg mi csöppennénk vissza a jelenből a múltba egy séta erejéig?

A fal főszereplője egy átlagos tizenéves srác, aki épp az Astoriánál várakozik, amikor az egyik aluljáróból hirtelen felbukkan egy lány. Persze egyáltalán nem olyan lány, mint Vera vagy Andi, akiknek a történet szerelmi problémákon gondolkodós szálát köszönhetjük. Az ismeretlen azonnal kitűnik a tömegből, talán elsősorban nem is furcsa, középkorias öltözete sokkal inkább zavarodott viselkedése miatt. Szorosan az épületek mellett halad az utcán é úgy tapogatja a falaikat, mintha keresne valamit. A fiú gondolatai még mindig félig a lányokon járnak, de végül győz a kíváncsiság, így követni kezdi őt. Amikor végül beszélgetésbe elegyednek, világossá válik, hogy egyáltalán nem egy elmegyógyintézeti szökevényről van szó.

A történetet végig a srác szemszögéből látjuk, aminek velajárója, hogy a főszereplő bizony néha kissé elkalandozik gondolatban. Ez könnyen kizökkentheti az olvasót az egyébként kalandosnak ígérkező cselekményből. A novella végére nem csak benne, hanem bennünk is megfogalmazódik a gondolat, hogy a régi pesti városfal, mint dimenziókapu talán nem is teljesen a fantázia szüleménye. Bár kicsi az esélye, hogy pont egy pestises hullákat szállító szekér jön velünk szembe az utcán, Pest múltja ott rejlik a falakban, kövekben, régi homlokzatokban és megannyi apró részletben, amik csak arra várnak, hogy észrevegyük őket, talán pont ennek a történetnek a hatására.

A nagy Oculus-teszt ezzel ellentétben szinte már a címmel megmagyarázza az időutazás mikéntjét. Tasnádi István főszereplői, az Időfutárból ismert Hanna és Bulcsú személye tökéletes alapot szolgáltatnak a bonyodalmaknak. Bulcsú ezúttal egy saját fejlesztésű virtuálisvalóság-szemüveg segítségével küldi vissza Hannát az időben. A tét most szerencsére nem akkora, mint szokott lenni, mentőakció helyett egyszerű tesztelésről van szó.

A valós események ihlette utazás tulajdonképpen felöleli Rákospalota történelmét, mégsem érzi magát az olvasó egy pillanatra sem holmi tankönyv lapjain. Bár végig tudjuk,  hogy csak egy futurisztikus interaktív programról van szó, amit bármikor egy gombnyomásra ki lehet kapcsolni, mégis sikerült egy kis izgalmat csempészni a történet végébe, Hanna pedig  végül rájön, hogy akár egy elsőre unalmasnak tűnő hely is válhat érdekessé, ha kicsit jobban megismerjük a történelmét. Persze nem árt, ha az embernek van mellé egy hasonló szemüvege, de ez olyasvalami, amit akár mi is kipróbálhatnánk a mindennapokban. Összességében talán ez az, amire a Budapest OFF, azon belül is leginkább ez a két novella hivatott. Emlékeztetni az embereket arra, hogy igenis érdemes nyitott szemmel járni az utcákat, vagy ne adj’ Isten kicsit kutakodni egy-két dolog után, hiszen ezek a történetek ott vannak nem csak ebben a kötetben, hanem kint, Budapest utcáin is.

Rendeld meg itt!