
Szabad a bé!
Úgy tűnik, megmagyarázhatatlan kapcsolat van a B betű és a Pagony között. Bogyó, Babóca, Bumburi és Boribon a Pagony életének meghatározó alakjai, akárcsak Bartos Erika vagy Berg Judit. Sőt, valahogy úgy alakult, hogy még az irodánk is Budán, a Bartók Béla úton van...
Olvasd el ajánlónkat kedvenc B betűs meseszereplőinkről!
Kovács Eszter, a Pagony főszerkesztőjének kedvencei: Boribon, Bogyó és Babóca

Ezt a kérdést már kisiskolásként is matekos agyú, nálam pár évvel idősebb unokatestvérem tette mindig föl, ha játszottunk (nem kutya vagy macska, apuka vagy anyuka – A vagy B). Én ezen sosem lepődtem meg, és mindig B akartam lenni. Annyi minden jó van B-vel! Barkochbában például (ez is B!) a legtöbb híres ember, Bartók Bélától kezdve Bachon és a Beatlesen keresztül Balázs Béláig. De ha csak a meséket nézzük, ott volt Boribon, Brumi, Bóbita vagy Babar, később Berzsián – és azóta itt van Bogyó és Babóca is.
Ki gondolta volna, hogy felnőtt életemnek is ilyen fontos szereplői maradnak ezek a B betűs szereplők – elsősorban természetesen Boribon, Bogyó és Babóca, a Pagony talán legfontosabb és legmeghatározóbb két sorozatának szereplői. Gondolom, senkinek sem kell bemutatnom őket –

Köszönjük, Veronika és Erika!
Bánáti Anna, a legfiatalabb webszerkesztő + Bélabá = <3
Sosem voltam jó abban, hogy könnyen és gyorsan tudjak válaszolni a Mi a kedvenc…? kezdetű kérdésekre, a kedvenc bébetűs meseszereplőmet viszont kapásból meg tudom mondani: természetesen Bélabá a kuflik-sorozatból. (Najó, Bazsó és Borka is sokáig versenyben voltak, hiszen róluk írtam életem első ajánlóját.)
Szóval ki is ez a Bélabá? Ő a legöregebb és a legbarnább a hét kufli (Zödön, Hilda, Valér, Pofánka, Titusz és Fityirc) közül. Az ő kufliürege van a kuflikupac legalján, és egyben övé a leggörbébb is. Bélabá bölcsessége határtalan: ő volt az, aki mindenki előtt tudta, hogy esni fog az eső; ő volt az, aki lecsitította Pofánkát, amikor az nem örült Fityirc jelmezbálos sikerének; és ő volt, aki beavatta a többieket a Kacatok Titkos Vándorlásának mitikus részleteibe, aminek akkor vált szakértőjévé, amikor annak idején évekig levelezett egy fél pár zoknival.

Nem szeretnék nagy szavakkal dobálózni, de teljesen szerelmes vagyok Bélabába és a másik hat kufliba, Dániel András zseniális, az illusztrációt és a szöveget tökéletesen eggyé varázsoló humorába, és az utánozhatatlan képeibe, amiktől mindig nekem is rajzolni támad kedvem.
Szollár Vera Bumburi-rajongó

Bab Bercitől örökbe kaptam a tünkány, illetve boszordér szavaimat; és hogy olyan savanyú a kedve, ha ránéz az uborkára, akkor az megsavanyodik. Ezek szállóigék lettek nálunk, mert a Bab Berci mesekönyvben nem is a sztori fontos, hanem maga Bab Berci, aki minden mesében újabb és újabb furcsa figurákkal találkozik. Bab Berci rettentően szomorú, de annyira, hogy az már kicsit nevetséges. Olyan végtelen önsajnálatban úszik, olyan végletes önbizalomhiányban szenved, hogy még a tündérről se hiszi el, hogy tündér, és ajándékot ad neki, és ha valaki a közelébe jön, akkor hangos kiabálással próbálja elriasztani, nehogy elkapja a szomorúságát (vagy esetleg megsavanyodjon az étel, amit magával hoz).

Az utolsó mesében mégis összejön mind a sok fura figura, mert meg kell menteni a Fiút, és örök szerelmét, Bedebunk Sáriát, és bemennek az emberek közé, a városba, és rendet vágnak a normális, hétköznapi, átlagosan nem fura alattvalók és uralkodók között. Aztán persze: vissza az erdőbe, de már együtt!
Hajdú Zsanett mosolygós boltos a Bóbitára szavaz
