Milyen egy meglehetősen kicsi szörny?
Milyen érzés új gyereknek lenni egy összeszokott osztályközösségben? Nem csak a költözés, ki - és becsomagolás nehézségeivel kell megküzdeni, nem csak a megváltozott környezettel, hanem azzal is, hogy minél hamarabb beilleszkedjenek az új osztályba. Ami sokszor nehéz: a régi iskolában máshogy szólították a tanárnéniket, máshogy álltak tornasorba, más íze volt a borsólevesnek. Hogy lehet mindezt megszokni?
És milyen érzés lehet az összeszokott osztálynak, hogy egyszer csak megjelenik egy új gyerek, aki máshogy köszön, rossz helyre áll be tornaórán és nem szereti a konyásnénik borsólevesét?
Ezt a kérdéskört járja körbe Kiss Judit Ágnes könyve, a Tujaszörny és nyírfakobold. Bár nem gyerekekről van szó, hanem az erdő titokzatos szörnyecskéiről, de az alapgondolatok ugyanazok: barátság, önazonosság, közösségiesség, befogadás.
A tujaszörnyek (tudományos néven: monstrum thuja) a díszkerti szörnyek rendjének (hortus decentius monstra) nagyméretű tagjai. Testük áttetsző, csápjaik száma máig meghatározatlan. Élőhelyük kizárólag a tujafa (thuja) lombja, mely egyben fő táplálkozási forrásuk. Kimagaslóan sok vizet igényelnek. Családokban élnek egyes tuják lombjain, de kapcsolatot tartanak fenn a díszkertek többi szörnyével.
Megismernéd a szörnyecskéket közelebbről is? Olvass bele a könyvbe!
Mint láthatjuk, egyikük élőhelye az erdő, a másikuké a díszkert. Soha nem találkoznak egymással. De mi történik, ha egy hosszantartó szárazság miatt az összes tujafa kiszárad, és nem jut elég élelem egy tujaszörnynek sem? Tutu, a meglehetősen kicsi tujaszörny az erdőbe menekül a tragédia elől.
Habók, a nyírfakobold átlagos esti sétájára indul, amikor találkozik a síró-rívó, kétségbeesett Tutuval. Gondolkodás nélkül hazavezeti a nyírfakoboldok falucskájába, de csak ezután jut eszébe, hogy mennyi gondot szakasztott a saját nyakába. Mit fog enni a tujaszörny, aki eddig csak tujalevelet fogyasztott? Hol fog lakni? És főleg: befogadja-e a nyírfakoboldok vezetője és a többi kobold, vagy örökre száműzik az erdőből?
Tutu fokozatosan válik elfogadott, majd fontos tagjává a nyírfakobold-közösségnek. Még a tujaszörnyek legnagyobb ünnepén, a
Kiss Judit Ágnes meseregénye varázslatos, lírai módon mutatja be az erdő lakóit és a két szörnyecske szívmelengető barátságát. Kötelező olvasmány azoknak a gyerekeknek 5-8 éves korig, akik új közösségébe kerültek nemrég, vagy akik óvodás csoportjába vagy osztályába új gyerek érkezett. Valódi beszélgetős könyvről van szó, amely hozzájárul a gyerekek empátiájának növekedéséhez és közösségi fejlődéséhez.
Játékosan fejlesztenéd gyereked empátiáját? Próbáljátok ki az Abszolút szabad válaszok társasjátékot!
Gyúljanak hát ki az erdő esti fényei, és ünneplő nyírfakoboldok dalát hozza felénk az esti szél. Ki tudja, talán egy tujaszörny mélyebb dörmögése is belehallatszik...
Megtetszett a könyv? Kosárba vele!
