A pókfüttyfalvai manómegfigyelő

Rutkai Borival beszélgettünk

Ismered Rutkai Borit? Hát hogyne! És azt tudtad, hogy nem csak remek zenész, de fest és meséket is ír? A Mandulka és a Karácsonyvár a második könyve a Pagony kiadónál. Tudj meg mindent a kötetről ebből az interjúból!

mandulka_es_a_karacsonyvar_borito_1000px.jpgA Mandulka és a Karácsonyvár az első nagyobb lélegzetvételű meseregényed, az eredmény pedig egyértelműen imádnivaló: egyszerre klasszikus, mesés és egyben nagyon egyedi, mai is. Hogyan emlékszel vissza az alkotási folyamatra? Jelentett új kihívást ez a műfaj?

Januárban kezdtem a mesékről gondolkodni. Emlékszem, elképzelhetetlen volt, hogy honnan fognak elővarázsolódni a történetek. Egy pár dal akkor már készen volt, ezek segítettek elindítani a meseszövést. A Karácsonyvár, az Itt jönnek a Hóemberek, és az Én telem végtelen című számok megadták az alaphangulatot és az irányt, hogy egy adventi naptár módjára kinyíló történetfolyamot képzeljek el. Egy igazi ünnepváró “gyerek Dekameront”, decemberen végigkanyargó meseláncot. Nagyon szeretem a népszokásokat, a téli hangulatokat, a konyhai kuckós tevékenységeket, és ezt az egészet egy manóvilágba helyeztem.

Emlékszem kisiskolás koromban már rajzolgattam, tervezgettem egy manós könyvet, kellett 30 év és egy kis tapasztalatgyűjtés, hogy megszülethessen.

Rendeld meg a könyvet itt!

kepernyofoto-2021-09-30-102001.pngA Zsebtengerhez hasonlóan a Mandulkában is kreatív tevékenységek indítják be a mese folyamát. Ez utóbbi kötetben azonban ezek a karácsonyhoz kötődő aktivitások egészen körbenövik a meséket. Hogyan kaptak “főszerepet” a történetekben?

Szeretem, ha a játékból születnek a mesék. Elővettem például a mézeskalács-szaggatókat, és találtam sok fura figurát: elefántot, tevét, kishajót, és ezek a szokatlan formák ihlették az egyik történetet. Aztán mint ahogy az ember hóembert csinál, addig görgettem ide-oda a kis mesegombócokat, amíg azok egyre nagyobbak lettek.

Volt egy kis baráti konzulens csapatom, akikkel leveleztem, és persze Győri Hanna szerkesztőmmel is tanácskoztunk sokat. Kaptam és kértem is segítséget külső szemektől, hogy milyen irányokban érdemes bővíteni a történetet vagy a szereplők ábrázolását. Kellettek ezek a visszajelzések, mert eddig tényleg szinte csak versekbe, dalszövegekbe töményítettem a gondolataimat. Egészen más dolog egy mesenyelvezetet felépíteni, Hiszen a történetmesélésének a módját is ki kellett fejlesztenem.

Szerettem benne lenni a mesékben, és ez szó szerint egy olyan helyzet, mintha én magam is egy pókfüttyfalvai manómegfigyelő lennék. Csak le kell írnom, ahogy magam körül látom a Hűha-hegy és a Tyűha-hegy elvarázsolt vidékét.

Olvass bele Mandulka meséibe!

kepernyofoto-2021-09-30-102157.pngAzonos címmel jelent meg az új Rutkai Bori Banda lemez is. Milyen viszonyban vannak egymással a dalok és a mesék?

Egy részük kovászként működött. Ahogy már meséltem is az első kérdésedre. A Karácsonyvár ablakai mögött felsejlő mesék fontos motívumai a könyvnek és a lemeznek is egyaránt.

A dalok most sokkal függetlenebbül keletkeztek, de néha egy-egy történetbe beleszőttem egy kis részletüket, úgy, hogy valamelyik szereplő énekelget. Például mikor Mandulka és a manógyerekek este hazasétálnak, akkor a Sötétben című dalt éneklik. Vagy Manci néni: ”A házikó - nem fázik ó, bár kint már térdig ér a hó” sorokat dalolja az Eltévedt Hópehely című számból.

De van, hogy pont egy dal lesz főszereplő, mint ahogy az Adventi Tánckalendáriumban, Lajos bácsi egy dalt ír, karácsonyig minden nap egy sort, és arra találnak ki táncmozdulatokat a sziromszigeti állatsereglettel.

Vannak olyan nóták is, amelyek nincsenek megidézve a mesékben, hanem lazán találkoznak a téli témákkal. Az egyik kedvencem az “El vagyok havazva”. Ez egy vizualizációs meditáció, rendhagyó különlegesség egy táncos-bulis lemezen. Nagyon boldogító, hogy a gyerekek és az anyukák is nagyon szeretik, és szokták szépen csinálni. A Facebook-oldalunkra érkező levelekben kapjuk a kedves dicséreteket, visszajelzéseket.

Rendeld meg a lemezt itt!

kepernyofoto-2021-09-30-102410.pngMandulkát egyszerre látjuk manóanyónak és örök kislánynak. Számodra mit jelent ez a kettősség?

Ez nem kettősség, hanem többidejűség vagy inkább teljesség. A gyermeki létezés varázslatokból szőtt világa, a mindre való rácsodálkozás képessége, a játékosság teremtő ereje. Ezeket kell őrizgetni vagy újra rátalálni, megmerítkezni, és ezeket lehet fejleszteni a végtelenségig...valami...űrmester módra.

A Mandulka után tervezel következő gyerekkönyvet?

Az az érzésem, hogy a Mandulka-könyvnemcsak a gyerekekkel hanem a felnőtt olvasókkal is rezonál. Van benne egy jó adag elvarázsolt nosztalgia. Szóval nem egyszerűen csak gyerekkönyv, mindenkinek szeretne valamit mesélni, átadni a múltból, és elrepíteni egy békésebb emberi (manói) világba.

Nálam ez gyerek-felnőtt korosztály kérdés mindig ilyen faramuci vagy ilyen összetett. A felnőtt dalainkra is rácuppanak a gyerekek, a gyerekzenéinkre meg a felnőttek is szeretnek bulizni. Jó lenne ezeket a határokat minél jobban össszemosni, és valami olyan projektet csinálni aminek a témája és a formája is a szabadságot, a felszabadultságot gerjeszti.

Olvassátok ti is Mandulka meséit karácsonykor! Tedd kosárba!

Kapcsolódó termékek

Kapcsolódó cikkek