
Törpék minden mennyiségben
Horváth Ildi illusztrátor most nemcsak rajzol, hanem elmesél egy felejthetetlen történetet a Galád családról, akik szűk nagyvárosi lakásukat egy hatalmas, zegzugos otthonba költöznek a messzi Északi-fennsíkon. Miért különleges mindez? Ismerd meg a mesekönyvet a cikkből!

A népi mítoszokban és az emberek fejében is összemosódik a különbség ezek között a különös lények között. Tony Wolf klasszikus meséjében pédául a törpék szakállas kis öregemberek, akik szorosan kötődnek a természethez, szimbiózisban élnek az állatokkal, segítik egymást, és nagyjából ugyanez igaz a Hófehérke és a hét törpe törpéire is. Tolkien komplex világában azonban a törpök kemény harcos nép, akik inkább az erejükkel, mintsem az eszükkel tudnak érvényesülni, és a hobbitok azok, akik zárt kis közösségükben félig természeti lényként, békésen élnek Középföldén.
De sok mesében gonoszkodó, álnok kis lények a törpék, ami viszont összemossa őket a koboldokkal és a manókkal, akik általában az emberek életét felforgató, rosszcsont kis lényekként jelennek meg. Gondoljunk például Pumuklira és Éder mesterre, vagy A hercegnő és a kobold történetére, vagy, hogy ne menjünk messzebb, Viplalára, Annie M.G. Schmidt radírméretű főhősére, aki varázserejével akár kővé is tudja változtatni azt, aki felbosszantja. Mandl Péter meséjében viszont Kiskobold az, aki a Hófehérke törpéihez hasonlóan egy bányában dolgozik, de a leírás szerint az különbözteti meg tőlük, hogy nincs szakálla.
Ezek az apró lények tökéletes azonosulási pontot kínálnak a gyerekeknek, akik maguk is kis törpökként élnek a felnőttek uralta

Az Irány észak! törpecsaládjánál minden teljesül, amit eddig állítottunk ezekről az aprólényekről. Eleinte az emberek közelségében, egy metróaluljáróban élnek, majd később egy tágas törpevillában az Északi-fennsíkon, ahol nagyokat kirándulnak és répát termesztenek. Különböző főzeteket készítenek, izgalmas lényekkel találkoznak, kincsek után vadásznak, és kisebb-nagyobb kalamajkákba keverednek. A család éppen úgy gyerekekből, szülőkből és nagyszülőkből áll, mint egy átlagos család, így az ovisok könnyen találnak viszonyulási pontot, el tudják helyezni magukat a törpecsalád hierarchiájában.
Tedd a kosaradba!

Horváth Ildi meséje Galádék életének új szakaszát dolgozza fel. Régóta vágytak egy tágasabb lakásra, és végre itt a lehetőség, hogy egy távoli rokon örökségeként, messze a város zajától egy északi villában éljék tovább az életüket. Felkerekedik hát a kis család, maguk mögött hagyják a várost, papírhajón utazva és galambháton repülve egészen az Északi-fennsíkig utaznak, ahol nem csak az új lakás, de új kalandok és nyálkás háziállatok is várják őket. Tudtátok például, hogy a párduccsiga és a fennsíki futrinka éppen
Kalandjaik során sellőkkel alkudoznak, fennsíki húsimádókra vadásznak és varjakkal viaskodnak, és mindeközben egy rejtélyes kincsestérkép is meglapul az egyik ősöreg fiókban... Vajon mit jelöl a térkép, hová vezeti a Galádékat?
Az izgalmas meseregény rövid, elkülöníthető fejezetekből áll, így tökéletes esti mese lehet. A történet világának nyitottsága pedig lehetőséget ad arra, hogy akár saját folytatást is kitaláljunk főhőseinknek, hiszen maguk a kalandok, és a különös lények is olyanok, mintha egy kreatív szülő fejéből pattantak volna ki egy lefekvés előtti gyors mesélés közben. Éppen ettől lesz igazán szerethető és befogadható ez a mese, hiszen egyedi, mégis ismerős, könnyedén továbbmesélhető, humoros, és kedves.
