Jé, ez mindig is miénk volt?
Viszek egy szívet - Egymásra felelő versek
2023-03-27 - Pagony
Már megint a tankönyvből jól ismert, klasszikus nagy költők versei? Igen, de nem akárhogyan, hisz’ a Tilos az Á könyvek új versantológiájának hála az érettségitételek főszereplői most számos későbbi, modern és nem egyszer kortárs költővel osztoznak a reflektorfényen.
Itt vagyunk, együtt ragyogunk! – hangoztatják kórusban a magyar irodalom egykori és mai költői. A Győri Hanna válogatásában és szerkesztésében összeállított kincsesládát abszolút megéri hazacipelni, hogy jobban megismerhessük azt, ami mindig is velünk volt, de talán mégsem ennyire a közelünkben.
Olvass tovább!
Hát, így! – feleli Győri Hanna nemes egyszerűséggel, majd fog egy üres ládát, melybe gondosan elhelyezi a magyar irodalom halhatatlanjainak és kortárs versfaragóinak legékesebb darabjait, és szépen összekészítve elénk teszi.
A Viszek egy szívet című antológia egy olyan kötet, mely valószínűleg középiskolás korától egészen az élete végéig elkíséri az embert. Egyik fülemen be, másikon ki, vághatja rá az iskolapadban a tankönyvek fölé hajoló diák. És itt a lényeg. Mindaz, ami észrévétlenül átáramlik rajtunk, valójában része a szókészletünknek, a közös kultúrakincsünknek.„A versrészecskék és -hullámok pedig, amik beivódtak kollektív emlékezetünkbe, újra és újra felbukkannak költőgenerációkon át a versekben.” –írja Győri Hanna.
Kattints ide és szerezd meg most az antológiát!
- magyar faktos gimnazistáknak klassz és izgalmas szöveggyűjtemény,
- bölcsészhallgatóknak habzsolni való csemege,
- magyartanároknak izgalmas és praktikus ötlettár,
- a szenvedélyes irodalomkedvelőknek meg csupán az, ami: kötelező olvasmány!
Egy szuper kincsesláda, melyet érdemes olykor-olykor újra elővenni, a fedelét óvatosan felnyitni, hogy a benne rejlő örökség pompás darabjaira rácsodálkozhassunk, majd azokat alaposan szemügyre véve újra felbecsüljük. Mert hiába értünk már többször is a végére, pakoltuk ki és rendeztük el szépen megint a kincseket, mindig rá kell jönnünk, hogy valójában sosem érhetünk a végére, éppen ezért vesszük elő újra és újra.
Olvass el pár verset a válogatásból itt!
Egy-egy verssor, formai megoldás vagy érzés hány- és hányféle alakváltozatban jelenhet meg, térhet vissza hozzám? Vajon tudom-e igaznak érezni azt, amiről az elődjeim verselnek? Tudok-e hozzá kapcsolódni? Értem-e a nyelvüket? És ami talán a legizgalmasabb kérdés: vajon meg tudok-e szólalni a nyelvükön?
A kincsesláda viszont más egyebet is rejt a sok remek versen túl. Grela Alexandramenő, fekete-fehér, képregénybe illő rajzai hol szürreálisan, hol ironikusan ragadnak ki pillanatokat a versek egymást közti párbeszédéből. A kötetbe rendezett versek titkaira pimaszul, ugyanakkor mégis elegánsan reagáló mozaikrajzok asszociációs játékra hívják az olvasót, aki egyszerre érez különös, újszerű nosztalgiát és érzi meg az itt-és-most vibrálását, mialatt feltérképezi a láda tartalmát.
És hogy miért?
Mert a ládában rejlő kincsek valójában már abban a pillanatban a miénkké is váltak, mikor az elődeink létrehozták őket.
Szegő Márton cikkét olvastad.
