Mi Julia Donaldson titka?
Julia Donaldson verses meséi elképesztően népszerűek szerte a világon, és mióta megjelent a Graffaló, már a magyar olvasó-, vagy inkább hallgatóközönség is rajong érte. Eredeti, szellemes, mégis rendkívül otthonos, mély bölcsességet sugárzó világa magával ragadja az egész családot! A zsúfolt házikóra ez éppúgy igaz, mint a többi lapozóra. Mivel Rozi egyből kiszúrta, hogy mivel vagyok elfoglalva, jó pár felolvasást megélt már nálunk a legfrissebb történet is. És igen, a századik alkalom után is szerethető!
Ez egy olyan mesekönyv, amiről csak jót lehet írni.
A jól ismert, már otthonos kiindulópont most is az, mint a többi Donaldson-lapozóban: szembe kerülünk egy elsőre igen súlyosnak tűnő problémával. Míg a kismajom a mamáját nem találta, Gyuri, a legjószívűbb óriás, és „párja”, a Boszi úton-útfélen rászorulókba ütközött, Bot Benő egy pillanat alatt játékszerré vált, és messze keveredett a családjától, az egér a Graffalóból egyszerűen túl pici volt az erdő lakóihoz képest, Cirmos és Fred, a Macskazenében pedig amellett, hogy rendkívüli módon kötődtek egymáshoz, ki is voltak szolgáltatva egymásnak. A donaldsoni konfliktusok láncmeseként rendre súlyosbodni szoktak, majd egy ponton, amikor már nem remélnénk, egy váratlan fordulat következtében beáll a harmónia.
Mégis, amellett, hogy a történeteinek van egy biztos, jól felépített váza, a verses mesékre éppúgy tekinthetünk soroló versként, mint láncmeseként. A szervező elv épp annyi eséllyel lehet a történet szempontjából egy jól eltalált szó vagy rím, mint a mesei logika. A verses logika éppúgy töretlenül végigvezethető a sorokon, mint a mesei. Ennek a technikának a kikristályosodásával Donaldson gyakorlatilag újraéleszti az óvodásoknak szóló verses mese műfaját.
A vontatott fokozás egyúttal a komikum forrása, ugyanis a történet egy kört ír le. Az elején az alapállapot megítélése negatív. Ezen a bölcs egy módon tud segíteni, rímről rímre rontja a helyzet, és ezzel együtt a helyzet megítélését, míg a kiinduló állapotba való visszatérés meghozza a pozitív rácsodálkozást, a pozitív tekintetet.
A történetnek annyi szintje van, hogy mindenkihez szólni tud. A kicsik az állatokat fedezik fel benne, a kicsit nagyobbak a láncmese logikáját képesek követni, az egész nagyok pedig élvezik a finom bölcsességet, a szellemes nyelvi játékokat. Pár felolvasás után kívülről fújjuk a sorokat, mégis ragaszkodunk közben a könyvhöz, mert a kikarikírozott néni, az emberi mimikával rendelkező háziállatok, a költőien megfestett szoba böngészése igazi örömforrás kicsiknek-nagyoknak.
Érdekel Julia Donaldson legújabb lapozója? Rendeld meg webboltunkból, vagy pedig keresd a Pagony-üzletek polcain!Lapozókból sosem elég! Olvasd el, hogy tetszett nekünk Harcos Bálint és Dániel András közös mesekönyve, A csupaszín oroszlán! Ha pedig még mindig szívesen válogatnál a babakönyvek között, kattints Laura összefoglaló szemléire:
Lapozz velünk!
Könyvek, amik (majdnem) mindent kibírnak
