Minden, amit tudnod kell a Vészkijárat-sorozatról

Úgy érzed, a problémád olyan, mint egy szoba, amin nincsen ajtó?

2016. december 21.Pagony

cimkék: toplista TilosAzÁ Vészkijárat

A felnőttek és a tizenévesek között hatalmas a szakadék, egyik fél részéről a kontrollálhatatlanság, a másik fél részéről talán a megnemértettség a legerősebb hívószavak. Éppen emiatt, a generációk között húzódó fal miatt a tinédzserek nem képesek artikulálni a problémáikat a szüleik felé, de sok esetben még a saját korosztályukkal sem találják meg a közös hangot. Bár minden gond hatalmas a maga nemében, tudnunk kell észrevenni az intő jeleket – nem csak felnőttként, hanem kamaszként is. A Vészkijárat-könyvek arra hivatottak, hogy felhívják a figyelmet azokra a láthatatlan problémákra, amelyek bármelyikőnkkel megtörténhetnek, és amelyek sajnos sokszor meg is történnek, valamint olyan témákat vesznek elő, amelyekről még mindig úgy érezzük, tabu beszélni.
Nagy Anikó Johanna: Egy szót se szólj! - Szexuális zaklatás

"Hogy lehet, hogy azt mondom, nem akarom, és ő meg sem hallja? Hogy lehet, hogy nem számít a NEM?! Nem dönthetem el szabadon, hogy megérintheti-e valaki a testem, leveheti-e a ruhám? Nem számít, mit akarok én? Hogy lehet, hogy semmibe vehet, puszta tárgynak tekinthet engem valaki minden következmény nélkül?" - Olvass bele itt a regénybe!

Az Egy szót se szólj! nagyon nehéz témát dolgoz fel. Hanga édesapja meghalt, amit a lány nem tudott teljesen feldolgozni, és ennek következményeként az édesanyjával is megromlott a viszonya, elhidegült a kapcsolatuk. A közöttük lévő fal azt eredményezi, hogy Hanga teljesen egyedül marad a tinédzserkori szorongásával, a túlsúlyával és a rosszindulatú osztálytársakkal. A lány a szeretetre és a megértésre kiéhezve megnyílik a kedves szomszédnak, akiről csak akkor derül ki, mennyire aljas valójában, amikor már késő. Hangának nem csak a szexuális zaklatás egész életre kiható tényével kell szembenéznie, ami még akkor is nehéz és fájdalmas lenne, ha támogatnák, de a lány még az édesanyjára sem számíthat, hiszen ő nem hisz neki. Csalódik a felnőttekben, és a saját korosztályában sincs senki, akiben megbízhatna. Ebben a kiszolgáltatott és megalázó helyzetben az alkoholhoz nyúl, de az sem tudja enyhíteni a reményvesztettségét, kétségbeesésében a végsőkig elmegy.

            Ha szeretnéd a polcodon tudni a könyvet, akkor rendeld meg kedvezményesen innen!

Mit tehet az, aki kívülállóként szembesül ezzel? Hogyan segíthetünk? Milyen jelek utalhatnak rá, hogy valami igazán komoly dolog áll a háttérben? Mire kell figyelni ahhoz, hogy időben támogatást tudjunk nyújtani, amikor még nem túl késő? A kötet végén Senkár Éva, pszichológus tanulságos utószavát olvashatjuk, aki néhány oldalban összefoglalja, mire kell odafigyelnünk ahhoz, hogy az ehhez hasonló traumákat megelőzhessük.


Eve Ainsworth: 7 nap - Bullying

„Tényleg hozzám ért? Mert ha igen, az gáz. Csöpög róla az izzadság, ezt nem akarom magamon. Ránézek erre a ziháló kupacra, aki úgy meg van rémülve, hogy válaszolni sem mer Marnie-nak. Szánalmas. Ha ennyire utálja, mér’ nem szól be neki?” - Olvass bele itt a regénybe!

Az iskolai zaklatás sokszor már az általános iskolában elkezdődik, ahogyan azt Az osztály vesztese című könyvben már olvashattuk, a 7 nap azonban más szemszögből ragadja meg ezt a kérdéskört: a naplóformájú elbeszélésekből nem csak az áldozatot ismerjük meg, hanem a zaklató nézőpontjából is láthatjuk az eseményeket. Ez a regény felhívja a figyelmet arra, hogy sokszor nem csak annak van szüksége segítségre, akit elnyomnak. Jess, a kövérkés, félénk lány régi, formátlan ruhái, kezeletlen haja, és visszahúzódó természete miatt tökéletes célpont azok számára, akik a gyengébbeken szeretnék fitogtatni az erejüket, vele ellentétben azonban az őt zaklató Kezről, harsány megjelenése és népszerűsége
miatt senki nem feltételezné ugyanezt. Jess egyik napról a másikra él
két műszakban dolgozó édesanyjával és húgával, ami szöges ellentétben áll Kez jómódú családjával. Látszólag semmi közös nincs bennük, de mint kiderül, mindketten nehéz terheket cipelnek magukkal - amit az egyikük befelé fordulással jelez, azt a másik hivalkodó viselkedéssel; ha pedig jobban megfigyeljük, észrevehetjük, hogy Kez is ugyanúgy alárendelt szerepben van: a népszerűség elvárásainak tesz eleget. Ahhoz, hogy felnézzenek rá az általa erősnek gondolt barátai, ilyennek kell lennie, nem számít, kit tesz tönkre érte. Kez személyiségét teljesen felőrli ez a belső frusztráció, melynek leküzdésében éppen onnan kap segítséget, ahonnan a legkevésbé számít rá.

Mennyi idő szükséges ahhoz, hogy megváltozzanak az emberek? - Kamaszkritika a 7 napról


Jónína Leósdóttir: Halálkomoly - Depresszió

„A depresszió betegség. Ha tényleg tudományosan akarunk eljárni, akkor semmi értelme, hogy ezt ne mondjuk ki egyenesen. Muszáj a nevükön nevezni a dolgokat.” - Olvass bele a regénybe itt!
                                            Ha el szeretnéd olvasni a könyvet, akkor kattints ide!


Helga nem túl okos lány, és nem is túl jóindulatú. Azt mondja, nagyon aggódik az ismeretlen osztálytársért, aki egy kétségbeesett verset írt, de mintha csak unaloműzésből kezdene neki a nyomozásnak. Fel akarja ismerni azt, akinek segítségre van szüksége, de közben előítélettel közelíti meg az embereket. A hozzá két legközelebb álló ember boldogságának is az útjába állna, és miközben félti édesapja egészségét, egész egyszerűen bolondnak tartja őt. Helga ellentmondásos viselkedése ellenére, és eltökélt szándékának hála, ha közvetve is, de sikerrel járnak, hiszen, ahogy az alcímben is olvashatjuk, „a barátság élet-halál kérdése” lehet. A megfelelő pillanatban a megfelelő szót mondani, vagy csak meghagyni egy telefonszámot, elegendő lehet ahhoz, hogy támogatást nyújtsunk valakinek, aki úgy érzi, minden összeomlott körülötte. A szexualitás alig jelenik meg expliciten, a regény mégis rávilágít arra, hogy mekkora szerepe lehet az első szexuális élménynek egy ember életében – ha rosszul sül el, akár hosszútávú traumát is okozhat, ha nincs, aki segítsen feldolgozni. A regény fontos üzenete, hogy figyeljünk oda egymásra, és merjünk közeledni a másikhoz, hiszen ezzel – ahogy a kötetben olvashatjuk – akár életet is menthetünk.

Miért akarnak a kamaszok meghalni? - Gondolatok a Halálkomoly c. könyv kapcsán


Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám - Szorongás, pánikbetegség

„És megkezdődik szokásos duettjük arról, hogy én egy hülye gyökér vagyok. Anyu szólama is belép:
- Miközben én azért dolgozom látástól vakulásig, kelek hajnalban – tudod, hogy gyűlölöm? –, hogy nektek meglegyen mindenetek! És a Marci ezt föl is fogja és meg is hálálja. Nem úgy, mint te. Csak a te telefonszámlád tizenötezer forint volt, tudtál róla? És akkor még a minimumot nem vagy képes teljesíteni! Egy kettesre nem voltál képes magyarból!” - Olvass bele a regénybe itt!

Szabó Borbála regénye egyszerre mélységesen megrázó és fergetegesen humoros. Számtalan intertextusa, nagy elődökre való visszautalása miatt akár komoly irodalmi ismeretekkel rendelkező olvasónak is érdekfeszítő olvasmány lehet, de mégsem megy túl a gimnáziumi tananyagból mindenki számára ismerős neveken, és ettől megfogható lesz egy középiskolás számára is.

A diszfunkcionális család az alkoholista anyával
és nevelőapával, a békesség látszatát megtartani kétségbeesetten próbáló nagymamával, és a végtelenségig önző egyetemista testvérrel a fantasztikus elemek ellenére – vagy talán éppen azok segítségével – egy felettébb életszerű, fanyar humorú kötetet eredményezett. A főszereplő kiszolgáltatottsága klausztrofób érzést kelt az olvasóban, mi is úgy érezhetjük, hogy be vagyunk zárva a szobába: az apja nem akarja, hogy hozzáköltözzön, mert túl sok vele a baj, pedig éppen azért van vele annyi baj, mert itt nem bír megmaradni. Az anyja lelkiismeretfurdalás-keltéssel próbálja meg jobb belátásra téríteni, de arra nem képes, hogy egy feles Unicum nélkül üljön le vele beszélni. Lassú felfogású nevelőapa teljesen lerészegedve molesztálni próbálja. A testvére magára hagyja, nélküle költözik el. A végletekig frusztráló, belülről szétfeszítő szituációkat közvetít a szöveg, miközben folyamatosan feloldja azokat a fantasztikus elemek közbeékelésével.

A Nincsenapám, seanyám mindannyiunk számára kötelező olvasmány nem csak irodalmi értékei miatt, hanem azért is, mert az életünk egy bizonyos szakaszában mindannyian voltunk kiszolgáltatottak, becsapottak és megnemértettek – ezekhez az érzésekhez pedig Szabó Borbála regénye meglehetős érzékenységgel nyúl hozzá.


Navratil Dominika írása