Mitől jó Az Emberek Országa?

Olvasd el ajánlónkat!

Egy hatszáz évvel későbbi jövőben játszódó ifjúsági regény, ami nemcsak fontos és elgondolkodtató, de letehetetlen is. Még egy cikk Az Emberek Országa c. könyvről – mert megérdemli.

 

 

Azért írunk és beszélünk annyit erről a könyvről, mert az utóbbi évek egyik legfontosabb és legjobb magyar ifjúsági regénye. Írtunk már szemlét a hasonló gyerekkönyvekről, sci-fikről és disztópiákról; Geri írt egy ajánlót, amiből kiderül, mi a cli-fi (climate-fiction), és hogy mitől olyan fontos ez a könyv; én pedig arról szeretnék egy kicsit beszélni, mitől jó.


Merthogy ez a regény igazi nagy olvasásélményt ad, beszív és nem hagy békén. Látom, ahogy néha egy-egy szülő a kezébe veszi a boltban, és hümmög. Hogy tényleg nagyon fontos ez a téma, de nem túl nyomasztó-e ez egy kicsit. Nekik szól ez az írás.


Sok mindent el lehet mondani a Kalaallit Nunaatról; olvasmányos, izgalmas, sokrétű, elgondolkodtató – de hogy a nyomasztás lenne a célja, azt nem. Nem tudtam letenni, teljesen beszívott, és azóta igyekszem minél több tinédzser kezébe nyomni. Pontokba szedtem, miért.



LETEHETETLEN


Elsősorban azért, mert valóban izgalmas. Frissítően izgalmas, az ember elég hamar elfogadja, hogy meg se próbálja kitalálni, mi következik. A szereplők pedig nagyon is hús-vér fiatalok, jól megírt karakterek, akikkel attól érdekes azonosulni, hogy egyrészt olyanok, mint mi, másrészt meg egy teljesen más világban élnek, és máshogy gondolkodnak. Mindezt váltott szemszögből láthatjuk: elejétől fogva fejezetenként váltakozva, hol Umiával, hol Nanoukkal tartunk.


A Heim, Az Emberek Országa elitiskolája belső, zárt világáról eszünkbe juthat az Iskola a határon és A város és a kutyák, ugyanakkor tini-kompatibilis, minden mondatából látszik, hogy Mészöly Ágnes és Molnár T. Eszter mennyire ismeri a célközönségét. A Heimből kilépve pedig felpörögnek az izgalmak, történetszálak és fordulatok. A kalandok, közepette is végig megmaradnak a főszereplők közötti viszonyok, interakciók – olykor érzelmi hullámvasút – érzékeny és magával ragadó ábrázolása, amitől valóban értékes ifjúsági regénnyé válik a könyv. Vagyis megvan benne minden, ami egy jó tiniregényben – és még ennél sokkal több.




BEHÚZ A VILÁGÁBA


Az igazi, jó fantasy és sci-fi regény egyik ismérve, hogy részletesen kidolgozott, átgondolt saját világa van, amibe jó bebújni. Tolkien, Rowling, Asimov világai a legismertebb példák. Hát ilyen Az Emberek Országa. Semmit nem bíztak a véletlenre a szerzők, van miben elmerülni. A történelmi előzményektől kezdve, a társadalmi modelleken át – Kalaallit Nunaat társadalmi berendezkedésén kívül később megismerkedünk egy katonai diktatúrával és egy neo-vadkapitalista országgal, meg a poszthumánok törzsi életmódjával is – a mindennapi használati tárgyak, ételek, környezet, technológia, minden részlet a helyén.


Minden fejezet egy szótárbejegyzéssel kezdődik, Kalaallit Nunaatnak ugyanis saját mesterséges nyelve van, ez szerves része a társadalmi rendnek, a szándékos izolációnak. Idegen nyelvet tanulni – a Heim néhány diplomatának vagy kémnek készülő hallgatóját kivéve – tilos. Először lexikonnak hittem ezeket a bejegyzéseket, majd tankönyvnek, és nagyon kellemes meglepetés volt, amikor kiderült, honnan származnak. A szótárazás ugyanis nem puszta, az olvasói megértést szolgáló dramaturgiai fogás. A történet egy fordulópontján kiderül, ki írja – és miért.

Tedd kosárba!



NEM EGYÜZENETES SZTORI


vagyis „single story“, ahogy Chimamanda Ngozi Adichie nigériai írónő nevezi The Danger of a Single Story c. csodálatos TED-előadásában. Nagyon nem az. Átfogó képet ad a klímakatasztrófa következményeiről, a legapróbb részletekig, de szerencsére itt nem áll meg. Reflektál korunk társadalmi folyamataira és lehetséges kimeneteleikre, személyes sorsokat és döntéseket, elveket és gondolkodásmódokat mutat be nagyon emberi módon, és senkinek nincs igaza. Nincsenek önigazoló egyedüli igazságok és morális végkövetkeztetések. Van viszont fejlődés. A szereplők fejlődnek, és többen, többféle álláspontra jutnak. Van min gondolkodni. Szívesen képzelem el, ahogy a fiatalok egyik vagy másik szereplő véleményén, hozzáállásán vitatkoznak a könyv olvasása után. (Úgy legyen!)



NŐK ÍRTÁK


Lehet, hogy ez mifelénk még kuriózumnak számít, de Margaret Atwood és P.D. James korában ennek már nem kellene újdonságnak számítania. Nem is erről van szó. Hanem arról, hogy ezen a könyvön látszik, hogy két nő írta. És nagyon jót tesz neki.


Látszik a szereplőkön, lányokon és fiúkon, nőkön és férfiakon, motivációikon, a köztük lévő kapcsolatokon, a mindennapi élet mélyen elgondolkodtató apró részletein, az ideológiák ütköztetésének módján. Nagyon örülök, hogy Mészöly Ágnes és Molnár T. Eszter írt regényt az ükunokáink jövőjéről.


Fiúknak kötelező. Lányoknak kötelező. Szülők, olvassátok ti is, és beszélgessetek róla!



RENDELD MEG ITT!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek