Apu mesél
Hamarosan itt az Apák napja, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy összegyűjtsük a kedvenc apukás könyveinket! Sokféle apukás sztorit megtaláltok ebben a szemlében, de egy dologban mindegyik könyv hasonlít: az apa és gyerek közti különleges kapocsról szól valamennyi.
Ez a tündéri könyvecske tökéletes meglepetés minden apukának! Varró Dani mókás, kedves fordításában olvasható, és egy teljesen átlagos, apával töltött napot mesél el. Olyan napot, amik gyerekszemmel talán nem is olyan átlagos...
Egy kicsi gyerek szemével nézve csodálatos dolog apukának lenni, még a leghétköznapibb helyzetekben is. Erről mesélnek a rímek: milyen különleges kapcsolat van szülő és gyerek között, és milyen varázslatos tud lenni, ha játékkal és fantáziával töltjük meg a legátlagosabb hétköznapot is.
A kis könyv segítségével bekukkanthatunk a gyerekek fejébe, abba, hogyan látják ők a szülői szerepeket, illetve azt is megtapasztalhatjuk, milyen kevés kell ahhoz, hogy a megfelelő játékos odafordulással "gyermekbaráttá" alakítsunk bármilyen helyzetet.
Tedd kosárba itt!
A legkezdőbb apák képeskönyve az Apanap, Philip Waechter német illusztrátor rajzolta a fiának. Egy apa-fia kapcsolat első momentumainak pillanatfelvételei: az első ölelés, az első közös séta, homokozó, reggeli ébredés, Állatkert - mindez finom iróniával, amely rávilágít a gyerekkel való együttlét árny- és fényoldalára.
Hogy fárasztó korán kelni, és nevetséges, hogy utána persze a gyerek alszik vissza mi takarónk alatt, de mégis milyen édes, ahogy ott alszik. Egy gyerekkel a dolgok egyszerűen nem az előre elvárt, kiszámítható medrükben mennek, hanem mindig másképp, mint ahogy gondolnánk. Ebben a kis könyvben rengeteg szeretet, kedvesség és humor van - nagyon jó apa-ajándék, közös nézegetésre.
A Tigris és a Motyó is a kezdetek kezdetéről szól, amikor az apa éppen apa lesz, illetve a Tigris a kórház folyosóján várja a kicsinyét. Meg is kapja a kis csomagot, és mint minden rendes apuka (és anyuka!), fogalma sincs, hogy mit kezdjen vele, hogyan fogja, hogyan szeresse - és hogyan érezze sajátjának! Persze mindenki győzködi, hogy tiszta apja, mígnem hirtelen fordulat áll be a mesébe... de ezt nem áruljuk el.
Visz a vers végig Harcos Bálint csodaszép meséjén, zseniális nyelvi poénokkal, ritmussal, rímmel, amire felelnek rajz apró kiszólásai.
Ádi óvodáskorú kisfiú, és az apukájával él egy kalózhajón. Az élete - bár a tengeren zajlik - meglehetősen hasonló a szárazföldön élő ovisokéhoz: néha hiányzik neki a mamája, szeretne háziállatot, és van, nem akarja megenni az ebédet. A papája és a marcona külsejű (de aranyszívű) kalózok segítségével persze a mese végén mindig megtalálja a megoldást a problémáira.
A kis kötet 5 verses mesét tartalmaz, amiket Papp Gábor Zsigmond fordításában olvashatunk (neki köszönhetjük a Julia Donaldson-mesék magyar változatát is). Olvass el egy mesét itt!
Már eleve az is izgalmas, hogy egy kisfiú egy csapat kalóz között cseperedik, na de ki gondolta volna, hogy a zord kalózok annyira szeretik a gyerekeket, hogy még megfürdeni is hajlandóak, hogy jó példát mutassanak nekik?
Tedd a kosárba itt!
David Grossman neve talán ismerős is neked - Izrael egyik legismertebb,legnépszerűbb kortárs szerzője. Elsőként nálunk jelent meg gyerekeknek szóló könyve, ráadásul egy igazi apás mesekönyv esti felolvasásra!
"Mert ezek a többnyire lefekvés és elalvás táján játszódó mesék a családi fantáziáról, játékról, meséről – a közös fabulálásról szólnak. A legtöbb mesében az apa mesél a gyerekkel (néha pedig a gyerek egyedül). Lassan, történetről történetre emeli a tétet. Eleinte még a hétköznapi, esti játékok (vajon valódi mexikói zsiráf lapul-e a fürdés után az ágyba vitt törölköző-batyuban, vagy egy fürdés előtti “sót vegyenek!”-játék) majd lassacskán egyre szebb és mélyebb, félelmekre és lelki igényekre gyógyírt hozó közös fantáziajátékok következnek." - itt olvashatod tovább részletes ajánlónkat!
A színes képekkel teli könyvet lapozgatva újra meggyőződhetünk arról, hogy a legegyszerűbb a legnagyszerűbb. David Grossman egy-egy elegáns csavarral mindig különlegessé varázsolja az apró-cseprő kalandokat, vagy a hétköznapi történéseket.
Tedd kosárba itt!
"Sokáig a mesekönyvekben egyáltalán nem vagy csak epizodikusan tűntek fel az apák. Egy ideje azonban alakulóban van egy új típusa a gyerekirodalomnak, nevezetesen az amelyikben az apa nem csak néha, fáradtan és morcosan tűnik fel, hanem teljes valójában mesét olvasva, viccelődve, segítséget nyújtó felnőttként, a gyermek életében, az anyuka mellett, valóban jelenlévő szülőként.
A Palkó és apa is ebbe a könyvtípusba tartozik, ráadásul itt valóban egy igazi apás mesekönyvről van szó, mivel a történetekben szinte csak érintőlegesen találkozunk az anyukával, de ennek ellenére minden a legnagyobb rendben zajlik Palkó körül. A könyv sok kis történetből áll össze, Palkó és apa hétköznapjaiba és közös programjaikba pillanthatunk bele. Legyen szó az édesség és a vacsora közötti dilemmáról, bútorszerelésről, kirándulásról, rendrakásról vagy tortasütésről, Palkó és apa remekül vesz minden akadályt és a felmerülő konfliktusokat is képesek megbeszélni, hála annak, hogy a tekintélyelvű, sztereotíp apa helyett Palkó apukája egyenrangú félként kezeli a fiát. Egyszóval ez egy igazi apás könyv, amiben kicsik és nagyok egyaránt magukra ismerhetnek." - Itt olvashatod tovább ajánlónkat!
Tedd kosárba itt az első, itt pedig a második részt!
Jane Chapman képeskönyve egy igazi cukiságbomba! Pikolóról, a mamutkislányról és rajongva szeretett édesapjáról szól. Pikoló olyan nagy és erős szeretne lenni, mint Apa, és ezért mindent meg is tesz!
A mesében kettesben vágnak neki a jeges síkságnak, közös kalandjukat és felfedezéseiket követhetjük végig, miközben Pikoló abban reménykedik, hogy mire véget ér az út, jobban hasonlít majd apukájára.
Szívmelengető, csodálatosan illusztrált történet a szülő-gyerek kapcsolat semmihez sem hasonlítható, megindító mélységéről, szeretettel ajánljuk minden apukának!
Tedd kosárba itt!
Oti az apukájával él együtt, és ő aztán nem fél semmitől! Sőt, ő az, aki megmenti az egyre nagyobb és nagyobb slamasztikákba keveredő apját, aki hiába kiváló szakács, ha nincsenek papírjai, vannak viszont dührohamai, és így egy munkahelyen se marad meg.
Lehetne ez egy sötét társadalmi dráma, Annie M.G. Schmidtnek köszönhetően azonban sokkal inkább egy igazi roadmovie, kalandokkal, vitatkozó, egyéniséggel rendelkező muris állatszereplőkkel, egy végtelenül helyes, okos, és mégis néha gyámoltalan kislánnyal és egy szerető, de nem tökéletes apával.
Nekünk, a Pagony dolgozóinak vitathatatlanul az egyik közös kedvenc könyvünk. Apáknak, gyerekeknek, felnőtteknek - mindenkinek ajánljuk, hogy tanuljunk egy kis nyitottságot belőle.
Rendeld meg itt!
A Bullagária hercege - Tökéletes történetben az apa meséje igazi jutalom, kényeztetés. De nemcsak a hallgatónak: az apa is szörnyen élvezi a mesélést, a felmerülő kisebb-nagyobb problémák huszáros átvágását.
Amiből adódik elég sok, egyrészt azért, mert Beni, a kisfiú állandóan keresztkérdéseket tesz fel (micsoda név az, hogy Bullagrov? ezt nem most találta ki az apja?), másrészt bár előre lehet tudni, hogy a végén összejönnek a szereplők (hiszen ez egy tökéletes történet), annyi megoldhatatlannak tűnő bonyodalom van, amit ügyességgel, ésszel meg kell oldani, annyi csavar, hogy lerágjuk az összes körmünk, mire tényleg összejönnek.
Bár minden apuka ennyit mesélne, és ilyen jókat!
Olvassátok együtt Bullagária hercegének meséjét!
