
Apu mesél
Hamarosan itt az Apák napja, ennek örömére összegyűjtöttük a kedvenc apukás könyveinket! Sokféle apukás sztorit megtaláltok ebben a szemlében, de egy dologban mindegyik könyv hasonlít: az apa és gyerek közti különleges kapocsról szól valamennyi.

Hogy fárasztó korán kelni, és nevetséges, hogy utána persze a gyerek alszik vissza mi takarónk alatt, de mégis milyen édes, ahogy ott alszik. Egy gyerekkel a dolgok egyszerűen nem az előre elvárt, kiszámítható medrükben mennek, hanem mindig másképp, mint ahogy gondolnánk. Ebben a kis könyvben rengeteg szeretet, kedvesség és humor van - nagyon jó apa-ajándék, közös nézegetésre.

Visz a vers végig Harcos Bálint csodaszép meséjén, zseniális nyelvi poénokkal, ritmussal, rímmel, amire felelnek rajz apró kiszólásai.

A kis kötet 5 verses mesét tartalmaz, amiket Papp Gábor Zsigmond fordításában olvashatunk (neki köszönhetjük a Julia Donaldson-mesék magyar változatát is). Már eleve az is izgalmas, hogy egy kisfiú egy csapat kalóz között cseperedik, na de ki gondolta volna, hogy a zord kalózok annyira szeretik a gyerekeket, hogy még megfürdeni is hajlandóak, hogy jó példát mutassanak nekik?
Tedd a kosárba itt!

A Palkó és apa is ebbe a könyvtípusba tartozik, ráadásul itt valóban egy igazi apás mesekönyvről van szó, mivel a történetekben szinte csak érintőlegesen találkozunk az anyukával. A könyv sok kis történetből áll össze, Palkó és apa hétköznapjaiba és közös programjaikba pillanthatunk bele. Legyen szó az édesség és a vacsora közötti dilemmáról, bútorszerelésről, kirándulásról, rendrakásról vagy tortasütésről, Palkó és apa remekül vesz minden akadályt és a felmerülő konfliktusokat is képesek megbeszélni, hála annak, hogy a tekintélyelvű, sztereotíp apa helyett Palkó apukája egyenrangú félként kezeli a fiát. Egyszóval ez egy igazi apás könyv, amiben kicsik és nagyok egyaránt magukra ismerhetnek.
Tedd kosárba itt az első, itt pedig a második részt!

Lehetne ez egy sötét társadalmi dráma, Annie M.G. Schmidtnek köszönhetően azonban sokkal inkább egy igazi roadmovie, kalandokkal, vitatkozó, egyéniséggel rendelkező muris állatszereplőkkel, egy végtelenül helyes, okos, és mégis néha gyámoltalan kislánnyal és egy szerető, de nem tökéletes apával.
Nekünk, a Pagony dolgozóinak vitathatatlanul az egyik közös kedvenc könyvünk. Apáknak, gyerekeknek, felnőtteknek - mindenkinek ajánljuk, hogy tanuljunk egy kis nyitottságot belőle.
Rendeld meg itt!

A kisgorilla szeretne egyre nagyobb és erősebb lenni, hogy olyan hatalmas legyen, mint az apukája. De azért alapvetően még a játékon, evésen és a világ felfedezésén van a hangsúly az életében. Ahogy növekszik Pongó, egyre inkább teljes értékű tagjává válik a csapatnak. Főleg, miután egy vadász puskájától is megóvja a húgát némi atyai közreműködéssel. Pongó akkor válik vezérgorillává, mikor Apinak segít felmászni egy nagy sziklacsúcson.
A régi vezér átadja a stafétát Pongónak, aki, miközben azzal volt elfoglalva, hogy mikor lesz már olyan, mint az apukája, szép lassan felnőtt és igazi nagy, erős és gondoskodó gorilla lett. Olyan, amilyen mindig is szeretett volna lenni.
Az

Vérbeli tengerimedvék komisz nyelvezetén íródott a mese: tele humorral. Burjánzik a szövegben a szóvicc, remekül keveri, tükrözi egymásra a különböző nyelvi rétegeket, stílusokat: a kalóz-szlenget, a hajózási szakkifejezésekkel, a gyermeknyelvet, a felnőttek irodalmi és köznyelvi elemeit, ami végül valami egészen sajátos játékot tesz lehetővé, sőt, azt kell mondjam, ez a vegyes-színes nyelvi alapállapot a mese mozgatója, minden mesei történés és humor eredete.
Az első mese megadja a további történetek keretét, Kiskartács kapitánnyal kezdődik és az általa felépített fregattal végződig a szöveg. Ennél többet erről nem mondunk, mert ez az egész legszebb része. A második mesében egyszer csak felbukkan Ördögbőr grófja, a hírhedt kalóz, és beindul a történet akciódús része. A kedvencünk, amikor megjelenik a nyakkendős ellenőr cápa a kalózszabályzat betartatása végett, meg persze, mert szeret büntetést kiszabni. Szerencsére a helyzetkomikum ebből is kivágja a Ferihajó martalócait. És amellett, hogy ennyire kalandosak, és ennyire viccesek ezek a mesék, még mélységük is van.
Egészen finoman tematizálódik benne az irigység, lustaság, hatalom-, hon- és szeretteink utáni vágy. Öröm felolvasni minden sorát!
Tedd a kosaradba!

Amiből adódik elég sok, egyrészt azért, mert Beni, a kisfiú állandóan keresztkérdéseket tesz fel (micsoda név az, hogy Bullagrov? ezt nem most találta ki az apja?), másrészt bár előre lehet tudni, hogy a végén összejönnek a szereplők (hiszen ez egy tökéletes történet), annyi megoldhatatlannak tűnő bonyodalom van, amit ügyességgel, ésszel meg kell oldani, annyi csavar, hogy lerágjuk az összes körmünk, mire elérünk a happy ending.
Bár minden apuka ennyit mesélne, és ilyen jókat!
Olvassátok együtt Bullagária hercegének meséjét!

Ez a könyv úgy szippantja be az olvasót, ahogy a Kepler62 nevezetű számítógépes játék Arit és Jonit. Itt az ideje tisztázni: mi is a Kepler62? Játék? Könyv? Esetleg még valami? Járjunk utána! A Kepler62 a világ legizgalmasabb és legtitokzatosabb játéka, amelyre minden gyerek vágyik abban a futurisztikus világban, amelyben Ari és Joni, a két testvér anyukájával él, ám többnyire inkább egyedül. Itt a gyümölcs és a „rendes” élelmiszer ritkaságszámba megy, mindig mindenki kukoricát eszik. Ezen a helyen nemcsak felnőttek dolgoznak, hanem felturbózott gondolkodású gyerekek is.A kormány pedig mindenkinek a barátja.
Ebből a fullasztó és unalmas helyzetből nyújthat állítólag kiutat A játék. De hogyan szabadíthat ki a való világból egy virtuális játék? Eljuttathat egy új, szebb és jobb otthonba? Lehetséges ez egyáltalán? Ha érdekel, hogyan csöppen egy életre szóló kalandba két fiatal srác, kezdj bele a Kepler62-sorozatba! Ismerd meg ezt az izgalmakkal teli világot!
Itt találod a sorozatot!