Apu mesél!!!

A Pagonynál úgy két-három éve találtuk ki, hogy keressünk olyan könyveket, amelyek kifejezetten az apa-gyerek kapcsolatból indulnak ki, az apákat hozzák helyzetbe meseolvasáskor, vagy akár csak a cselekmény során. Ezek nem alkotnak szorosan összefüggő sorozatot, csak kapnak egy szép pecsétet (kitűzőt is lehet kapni vele a Pagonyban, az igazán mesélős apukáknak!), hogy Apu mesél, és a hátlapon általában ajánljuk apáknak is olvasásra. Győri Hanna szemléje.

Közben nagyot változott a világ: hirtelen trendi lett apukának lenni, rengeteg szó esik arról, hogy apának lenni nemcsak annyi, hogy munka után ellőnek egy-két poént, hanem teljes mértékben részt vállalnak a gyerekek felnevelésében és a közös otthon működtetésében, és ez nem valamiféle nagylelkű szívesség a megfáradt asszonyka felé, hanem evidencia. Persze szó és valóság ebben az esetben még igen távol esik egymástól, de azért már az is szép, ha szó van róla! Mivel így utolért minket a világ, arra gondoltunk, összeszedjük, milyen könyveink vannak az Apu mesél sorozatban! Apukák, ezeket mindenképp meséljétek!

A legkezdőbb apák képeskönyve az Apanap. Philip Waechter német illusztrátor rajzolta a fiának. Egy apa-fia kapcsolat első momentumainak pillanatfelvételei: az első ölelés, az első közös séta, homokozó, reggeli ébredés, Állatkert - mindez finom iróniával, amely rávilágít a gyerekkel való együttlét árny- és fényoldalára. Hogy fárasztó korán kelni, és nevetséges, hogy utána persze a gyerek alszik vissza mi takarónk alatt, de mégis milyen édes, ahogy ott alszik. Egy gyerekkel a dolgok egyszerűen nem az előre elvárt, kiszámítható medrükben mennek, hanem mindig másképp, mint ahogy gondolnánk. Ebben a kis könyvben rengeteg szeretet, kedvesség és humor van - nagyon jó apa-ajándék, közös nézegetésre.

A Tigris és a Motyó is a kezdetek kezdetéről szól, amikor az apa éppen apa lesz, illetve a Tigris a kórház folyosóján várja a kicsinyét. Meg is kapja a kis csomagot, és mint minden rendes apuka (és anyuka! legalábbis én biztosan ilyen voltam), fogalma sincs, hogy mit kezdjen vele, hogyan fogja, hogyan szeresse - és hogyan érezze sajátjának! Persze mindenki győzködi, hogy tiszta apja, mígnem hirtelen fordulat áll be a mesébe... de ezt nem árulom el. Visz a vers végig a mesén, zseniális nyelvi poénokkal, ritmussal, rímmel, amire felelnek rajz apró kiszólásai.

Nagycsoportból elsőbe megy Klára, aki a mumusoktól fél még, de nyáron a nagypapája meg kell nevelje - igaziból nem nevelésről van szó, mert a nagypapa inkább csak beszélget vele, engedi játszani, terelgeti, és végül egy kutyust kap. A lényeg az érzékeny kislány, aki sokrétű kapcsolatban áll a nagyapával, bonyolult kapcsolatban az apjával és még annál és bonyolultabb távkapcsolatban az Afrikában élő, elvált anyjával. Őt tehát az apa neveli és a nagyapa a legfontosabb személy számára, ami igazán apás mesekönyvé teszi a Klára és a mumusokat. Itt a sorozat második része.

Oti is az apjával él együtt, ám ő nem fél semmitől. Sőt, ő az, aki megmenti az egyre nagyobb és nagyobb slamasztikába keveredő apját, aki hiába kiváló szakács, ha nincsenek papírjai, vannak viszont dührohamai, és így egy munkahelyen se marad meg. Lehetne ez egy sötét társadalmi dráma, Annie M.G. Schmidtnek köszönhetően azonban inkább egy igazi roadmovie, kalandokkal vitatkozó, egyéniséggel rendelkező muris állatszereplőkkel, egy végtelenül helyes, okos, és mégis néha gyámoltalan kislánnyal és egy szerető apával. A Pagony vitathatatlanul egyik legjobb könyve. Apáknak, gyerekeknek, felnőtteknek - mindenkinek, hogy tanuljunk egy kis nyitottságot belőle.

Két, szintén a kisiskolás korosztálynak szóló apás könyvünk nem egy különleges apa-gyerek viszonyt mutat meg, hanem egy különleges helyzetből indul: amikor apa mesél. Apa, aki vagány fejből meséket tud kitalálni, vadsággal, kalanddal, kalózokkal és lovagokkal. Az Ördögbőr grófja - rettentő kalózmesék Adamik Zsolttól egyszerre izgalmas és mulatságos, mert ezek a kalózok nagyon szabálytalan kalózok, nem rendesek, hanem wannabe kalózok. Itt vagy mindenki kalóz, vagy fiktív szörnyeket kell legyőzni, vagy el se jut a kalóz a kalózságig, csak elméletben. A mesék közt a mesehallgató gyerek mindennapjaira reflektálnak az apa-gyerek beszélgetések, amelyek egyúttal a mesék kiindulópontjai is. Mégsem direkt problémamegoldók a mesék, ami nagyon jó - így nem lesznek laposak sem.

A Bullagária hercege - Tökéletes történetben az apa meséje igazi jutalom, kényeztetés. De nemcsak a hallgatónak: az apa is szörnyen élvezi a mesélést, a felmerülő kisebb-nagyobb problémák huszáros átvágását. Amiből adódik elég sok, egyrészt azért, mert Beni, a kisfiú állandóan keresztkérdéseket tesz fel (micsoda név az, hogy Bullagrov? ezt nem most találta ki az apja?), másrészt bár előre lehet tudni, hogy a végén összejönnek a szereplők (hiszen ez egy tökéletes történet), annyi megoldhatatlannak tűnő bonyodalom van, amit ügyességgel, ésszel meg kell oldani, annyi csavar, hogy lerágjuk az összes körmünk, mire tényleg összejönnek. Bár minden apuka ennyit mesélne, és ilyen jókat! Olvassátok együtt Bullagária hercegének meséjét!