Advent

Babaróka rajongott az ünnepekért. Meg az ajándékokért. Az ünnepekben azt szerette legjobban, hogy mindnyájan együtt vannak. Meg persze azt, hogy senki nem rohan sehova, játszanak, beszélgetnek és finomakat esznek.

Az összes ünnep közül a kedvence a karácsony volt. Leginkább azért, mert az volt a leghosszabb.

Tedd kosárba a könyvet!

December elsején kezdődött, és majdnem egy teljes hónapig tartott. Az ajándékozásig nyúló időszakot adventnek hívták. Mamaróka még évekkel ezelőtt adventi naptárat készített: kis kockákat kartonból, huszonnégy darabot. Minden évben az volt az adventi naptár, mert Mamaróka azt mondta, annyit dolgozott velük, hogy soha többet nem csinál ilyet. Mindegyiken egy szám volt egytől huszonnégyig. Babaróka ezeken a kockákon tanulta meg a számokat. És a betűket is lehetett gyakorolni, mert Mamaróka úgy is ráírta a kockákra. És rajzolt is rájuk: fenyőgallyat, hópelyhet, szalaggal átkötött ajándékcsomagot, karácsonyfadíszt, hogy a kockák mind a hat oldalán lehessen mit nézni.

Egri Mónika illusztrációjaBabaróka nagyon szeretett játszani velük. Most nem is érdekelték a színes építőkockák, egyáltalán nem bánta, hogy Apróka garázdálkodik köztük. Ő tornyot épített a kis kartonkockákból, vagy lépcsőt. Kirakta őket egy sorba, két sorba, három sorba, négy sorba. Öt sorba is próbálta, de úgy az egyik sor nem lett teljes. Aztán hat sorba megint sikerült, hétbe nem, nyolcba igen.

Amikor ezt elmesélte a szüleinek, apa azt mondta, ez már matematika, és ha Babarókának ez már most ennyire jól megy, nem is lesz mit tanulnia az iskolában. Babaróka pedig megkönnyebbült, mert egy kicsit mindig izgult, ha az iskola szóba jött.

De azért a kockákban az volt a legjobb, ami bennük rejlett. Mert mindegyikben volt valami meglepetés. Minden nap ki lehetett nyitni egyet szépen, sorban, az elsőtől a huszonnegyedikig. Babaróka első dolga ébredéskor az volt, hogy megnézte, mit rejt az aznapi kocka. Mielőtt kinyitotta őket, mindegyiket megrázta. Amelyik hangosan zörgött, abban valami apró tárgy rejtőzött: egy szelet csoki, egy szem dió, pici játékfigura. De amelyik csak halkan zizegett, az volt az igazi: abban egy­-egy összehajtott papírcetli bújt meg. A külső oldalán az állt: ÉLMÉNYAJÁNDÉK. Belül pedig egy ígéret. Hogy mit fognak csinálni együtt. Babaróka ezeket szerette a legjobban. Ha csak egy szem mogyoró lapult a kockában, néha csalódott volt, de igyekezett nem mutatni, nem akarta, hogy Mamaróka szomorú legyen. Ha viszont élményajándékot talált, a torkában kezdett dobogni a szíve az izgalomtól. Először megpróbálta kisilabizálni a betűket, aztán ha nem sikerült, segítséget kért a szüleitől.

Olvass el egy cikket a kötetről!

Egri Mónika illusztrációjaAz egyik cetlin ez állt: karácsonyi fények – ma vagy holnap. Ez azt jelentette, hogy sötétedés után kimennek sétálni a környékre, megnézik a házakra vagy a kerti fákra kiakasztott színes fényfüzéreket. A ma vagy holnap pedig Mamaróka óvatosságát. Mert előfordult, hogy Babaróka sírva toporgott az ajtóban ónos esőben, szélviharban is, hogy az adventi naptár mára sétát ígért!

A másik cetlire az volt írva: mézeskalácssütés. És aznap együtt sütöttek, Babaróka gyúrta és nyújtotta a tésztát, aztán kiszaggatott belőle szívecskét, csillagot, holdacskát, csengőt. Mamaróka pedig tojáshabból mintákat rajzolt rá. Babaróka is megpróbálta, de nagyon nehéz volt, elmázolta a habot, úgyhogy feladta, és maradt a süteményszaggatásnál. Apróka is kapott egy darab tésztát, egész délután azt gyúrta­-lapogatta és rágicsálta. Estére pedig az egész házat betöltötte a sülő mézeskalács illata.

Egy másik napon esti táncmulatságot tartottak, egy harmadikon társasjátékoztak, egyszer pedig – amikor apa elment valahová – közösen készítettek ajándékot neki, hogy észre ne vegye. Aztán betették az ajándékos fiókba, ahova mindannyian tudták, hogy ha belenéznek, elrontják a meglepetésüket.

Volt pizsamaparti, amikor egész nap nem öltöztek fel, és ebédre is melegszendvicset ettek csak, rendeztek esti párnacsatát és mesedélutánt. Készítettek karácsonyfadíszt papírból és pattogatott kukoricából. Csináltak gyurmát sóból, lisztből és vízből, csak nagyon kellett vigyázni, nehogy Apróka megegye, és abból formáltak szobrokat, aztán vízfestékkel ki is színezték.

Egri Mónika illusztrációjaAz ötletek legtöbbször Mamaróka fejéből pattantak ki, és általában ő is valósította meg, de ha épp nem dolgozott, apa is szívesen beszállt az élményajándékokba. Egyszer fagyos piknikeztek Babaróka kerti házikójában. Nyakig beöltöztek, kivittek egy halom takarót, apa még egy hősugárzót is, az egész kerten átkúszott az elektromos vezeték vékony kígyója, hogy a kis fűtőtest áramot kapjon. Mamaróka kihozta egy tálcán a meleg, habos kakaót és a vajas kalácsot, és addig ültek ott, míg végül tényleg nagyon el nem kezdtek fázni.

Tartottak gyertyafényes vacsorát, ahol azok a gyertyák világítottak, amit előző nap méhviasz lapokból csavartak együtt. Fokhagymást pirítóst ettek, hársfateát ittak, és Babaróka, aki meg volt győződve róla, hogy ki nem állhatja a fokhagymát, most alaposan bedörzsölte a kenyerét egy gerezddel, és boldogan falatozott a szüleivel együtt. Talán a gyertyafény miatt.

Rendeld meg!