Apró kikacsintásokkal
Újabb gyönyörű, Szegedi Katalin által illusztrált mesekönyvet mutatunk be! Itt a Kéményseprő Kelemen, ami Marék Veronika első meséje volt. Szegedi Katalin rajzai egyszerűen a falra kívánkoznak, legszívesebben a kötet minden oldalát bekereteznénk! Olvasd el az illusztrátorral készült interjúnkat!
A képeidet imádják a gyerekek, de felnőttként is hosszú-hosszú ideig vagyunk képesek csodálni őket, mindig tartogatnak valami apró meglepetést. Hogyan éred el, hogy minden korosztályt egyszerre szólítasz meg?
Nincsen erre egy jól bevált módszerem, így nem is nagyon tudok pontos választ adni, de örülök, ha így van. Alapvetően fontos, hogy miközben a gyerekek érdeklődve hallgatják a mesét és böngészik az illusztrációkat, a szülők és a nagyszülők se unják magukat halálra meseolvasás közben. Nyilván más-más rétegekkel lehet a gyerekeket és a felnőtteket megszólítani, utóbbiak érdeklődését szerintem apró kikacsintásokkal lehet fenntartani.
Rendeld meg a Kéményseprő Kelement!
A karaktereid, bár mesebeliek, mégis élénken idézik a ‘60-as éveket. Mennyire kötött meg, vagy éppen inspirált a történelmi Budapest vagy a korabeli ruhák a Kéményseprő Kelemen esetében?
Szegedi Katalin illusztrációjaNem kötött meg, hiszen a szövegben erre egyáltalán nincsen utalás, tulajdonképpen bármelyik huszadik századi korszakba bele lehetett volna helyezni a történetet. Én találtam ki, hogy a hatvanas évekbe menjünk vissza, elsősorban azért, mert ekkortájt írhatta Veronika ezt a szép és kedves mesét, és ezzel szerettem volna megidézni a fiatalkorát.
A hatvanas években születtem, így kifejezetten szórakoztató volt visszaemlékezni azokra a korabeli reklámokra, amelyekre halványan emlékszem a gyerekkoromból. Meg egyébként is szeretem azt a korszakot, tetszenek az akkori viseletek, viccesek a toronymagasra tupírozott frizurák, a főszereplő lánynak is ilyet festettem.
Látod, például ezek is pont olyan kis kikacsintások, amik a mostani gyerekek és fiatal szüleik számára valószínűleg nem sokat jelentenek, a nagyszülők viszont biztosan örömmel fedezik majd fel ezeket a régi dolgokat. Az Esti Hírlap hirdetését látva talán nekik is eszükbe jut majd az az egykori hírhedt Füttyös Józsi, aki Budapest utcáit járva egy összetekert Esti Hírlappal, fütyürészve riogatta a csinos pesti nőket…
Olvasd el a kötetről szóló ajánlónkat is!
Volt kedvenc karaktered a meséből?
Szegedi Katalin illusztrációjaA mellékszereplők karakterét szerettem legjobban megformálni, az emberekét, akik jönnek-mennek az utcán. Az egyik képen csak a felsőtestük látszik, ahogy gondterhelten, magukba mélyedve mennek, a másik képen meg csak a lábuk, ahogy futnak az eső elől. Ez is jó játék: a ruhák alapján beazonosítani, hogy melyik fejhez melyik láb tartozik.
Kedvencem a szocreál mintás ruhás néni, akinek a lábán az az igazi hatvanasévekbeli fűzős cipő van, aminek “lukas” az eleje meg a hátulja. Gyerekkoromban mindig szörnyülködve néztem, hogy hogy lehet ilyen ronda cipőt fölvenni! A terhes kismamáknak és a fájós lábú idős néniknek ez volt a kötelező viselet akkoriban.
Nagyon titokzatosak a piros gyöngyök, melyek csak a képeken jelennek meg, a mesében nem. Előbb a lány nyakában, később leszakadt nyakláncként, végül elgurult gyöngyökként a mese végén. Jelent számodra valamit ez a motívum?
Szegedi Katalin illusztrációjaSzeretek eljátszadozni azzal, hogy olyan dolgokat is becsempésszek az illusztrációkba, amelyek nincsenek megemlítve a szövegben, mégis adnak hozzá valamit. Ebben az esetben a nyaklánc gyöngyei finoman utalnak egy folyamatra.
A mese elején, amikor a lány büszkén végigvonul az utcán, majd pedig csinosan kiöltözve várja Kelement a Duna-parton, még a nyakát ékesíti a lánc. De abban a szomorú pillanatban, amikor a galamboknak elmeséli, hogy hiába várja a szerelmét, a gyöngyök szétgurulnak, mint vörös könnycseppek a földön. A galambok pedig felcsippentik a nyakláncot, ezzel keresik városszerte Kelement. Az utcabálos képnél pedig a gyöngyök titokzatosan elvezetik a fiút a lányhoz…
Milyen kötetben találkozhatnak a képeiddel legközelebb a kis olvasók?
Két félkész könyv van születőben. Az egyik Paulik Móni “Szabad a Nem” című könyve, ami a Csimota Kiadónál fog megjelenni. A történet egy olyan fontos témát feszeget, hogy a gyerekeknek igenis joguk van megtagadni, hogy bárki hozzájuk érjen, akitől nem szeretnék elfogadni az érintést.
A másik pedig egy olyan könyv, aminek illusztrálásáról húsz éve árbrándozom. “Amália álmai – Mesék a világ legszomorúbb boszorkányáról”, ez lesz a címe. A meséket Boldizsár Ildikó írta, és a kötet a Magvető Kiadónál fog megjelenni.
