Mit tud Julia Donaldson?
Nézzük, melyik Donaldson könyvnek mi a titka? Mi az a mögöttes tartalom, ami a cuki verses történeten kívül megszólítja a kicsiket, és segít nekik feldolgozni mindennapi nehézségeiket?
Julia Donaldson meséiért ugyanúgy rajonganak a felnőttek, akik felolvassák őket, mint a gyerekek, akik hallgatják. Van azonban valami mindegyikben a nyilvánvaló erényeiken kívül, – az ötletes verses szöveg, Papp Gábor Zsigmond szellemes fordításai és Axel Scheffler elbűvölő és részletgazdag illusztrációi – ami miatt olyan sokszor kérik őket a gyerekek. Merthogy azt tudjuk, hogy amit nagyon sokszor kérnek, azzal valami dolguk van.
Lássuk hát, mi dolguk van Bot Benővel, Gyurival az óriással, a graffalóval vagy Zoggal a sárkánnyal.
De először is lessük meg
HOGYAN LETT JULIA DONALDSON ILYEN JÓ EBBEN?
Kislány korában kapott egy Ezer vers könyve c. antológiát az apjától. Teljesen rákattant; megtanulta és szavalta őket, majd hamarosan saját verseket kezdett írni.
Az egyetemen ismerte meg a férjét, Malcolm Donaldsont, akivel bejárta a világot. Utcazenészként utaztak minden szünetben, rengeteg saját szerzeménnyel és minden országnak írtak egy saját vicces dalt. A Spaghetti Song c. dala a mai napig népszerű Olaszországban.
A “rendes munkája” pedig az lett, hogy gyerekműsorokhoz írt és adott elő dalokat a BBC híresen színvonalas ifjúsági szerkesztőségében. Nem csoda hát, hogy a meséi annyira szépen szólnak és dallamosak!
Axel Scheffler legendás rajzaivalA MAJOM MAMÁJA
A Pagony legragyogóbb könyvcsillagával kezdjük a sort. Ez az a mesekönyv amit legtöbbször ajánlanak szülők egymásnak, és több olyan kedves törzsvásárlónk is van, aki mindig, minden rokon, barát gyerek, unoka második szülinapjára ezt adja ajándékba. Ha második szülinap, akkor A majom mamája.
Ez pedig nagyon sokat elmond a könyvről, és hogy miért ekkora siker: korosztályos telitalálat. A két-három évesek a szeparációs szorongás csúcsán nem kaphatnának jobbat mint egy ezt a szorongást oldó mesét. Ráadásul vicceset, sőt fokozatosan egyre-egyre viccesebbet, nagy, mindent feloldó katarzissal a végén. A legnagyobb rettenettel kezdődik: a kismajom elvesztette a mamáját. Egyből kap segítséget, de a fogalmatlan pillangó jóvoltából a keresgélés a két-három évesek egyik kedvenc foglalatosságába fordul: állatok testi adottságainak sorolásába, ez a sorolás pedig egyre viccesebb lesz.
Hogy ez; a tulajdonságok sorolása, vagy a ráébredés az anyával való hasonlóságra a zseniálisabb húzás ebben a könyvben, vagy esetleg az, hogy először a papát találják meg és csak azután az anyukát, azt nehéz eldönteni. Egy biztos: a szellemes, dallamos verses szöveget százszor meg százszor akarják hallani a kicsik, évek után pedig szeretnek elérzékenyülni rajta felnőttek. Ezt az érzést szeretnék továbbadni, amikor egymásnak ajánlják.
A graffaló ettől kezdve titokban megjelenik minden könyvükben - megtaláltátok már az összeset?A GRAFFALÓ
A brit gyerekeknek klasszikusnak számít. Mindenki hallgatta A graffalót három-négy éves korában, és sokan újra előveszik az iskolában nagybetűs változatát, amikor olvasni tanul.
Ez egy félelemoldó mese, méghozzá a “legyőzzük a szörnyeket” fajtából. A történet egy kínai népmesén alapul, de Donaldson szándékosan változtatta meg a szereplőket. Hősünk a legkisebb, legvédtelenebb állat az erdőben. Mindenki őt akarja megenni, csakhogy ő sokkal okosabb és ravaszabb. A kitalált szörny tulajdonságainak sorolása külön élvezet a gyerekeknek. (Felolvasáskor csináljátok borzongó, borzongató hangon!)
A graffaló legmegkapóbb eleme valószínűleg a nagy fordulat: a szörny mégiscsak létezik, és őt is le lehet győzni – pont ugyanazzal a furfanggal.
A brit szigeteken a graffaló a legnagyobb Donaldson-sztár. Mindenhonnan visszaköszön: gyerekkönytárak faláról, tanösvényeken fábó kifaragva mutatja az utat, gyerekruhákon, jelmezboltokban… és minden Julia Donaldson mesekönyvben, amit Axel Scheffler illusztrált. Bizony, mindegyikben elrejtette valahol. Aki nem hiszi, járjon utána!
Vidd haza!
SZÖRNYen cukiA GRAFFALÓKÖLYÖK
Duplacsavar: te, a félelmét, a félelmetest az eszével legyőző legkisebb az erdőben, te lehetsz a hírhedt, a félelmetes! Ebbe belegondolni, beleképzelni máris jól esik a kicsiknek.
Ez a mese viszont attól érdekes, hogy mindkét főszereplővel lehet azonosulni. A graffalókölyökkel, akit a szülői intelem sem tud távol tartani az erdő legádázabb rémétől, a kisegértől; és a kisegérrel, akinek félelmetességén sokat lehet nevetni és kiengedni a gőzt.
Ha a címszereplőnél maradunk: kellenek ezek a történetek az első kalandokról. Az első óvatos kirándulásokról a sötétbe, a borzongatóba, egyedül – és arról, hogy milyen jó visszaszaladni az otthon melegébe és hozzábújni anyához, apához. Ebből lesz a bátorság.
Szerezd meg!
Azt a macskát érdemes figyelni a mese soránA HÁROM GONI
A legújabb Donaldson-mesét azért mutatjuk mindjárt A graffaló után, mert ez is félelemoldó mese, csak másmilyen módszerrel dolgozik.
Ebben a történetben azon nevetnek a gyerekek felszabadultan, hogy a főszereplő kislányra egyszerűen nem lehet csak úgy a frászt hozni. Úgy pattannak le róla a gonoszok, mint dongó a szélvédőről. A mesében ráadásul három nagyon jellegzetesen brit mesebeli figura próbál ijesztgetni; boszorkány, szellem, és ősi erdei szörny.
Egy kis extra csavar a történetben a kendő. A gonoszok abban fogadnak, ki tudja annyira megriasztani, hogy aztán elorozhassa tőle szeretett pöttyös kendőjét. Miután egyiküknek sem sikerül, a kislány gondolkodás adja oda egy rászoruló, fázó egércsaládnak.
Klassz példakép, nem?
Vidd haza!
nézz rám barátom!A LEGCSINOSABB ÓRIÁS
Képzeljétek, ez a könyv Magyarországon sokkal népszerűbb, mint máshol. Több is fogy belőle mint más országokban, és a Pagony vásárlóitól is azt a visszajelzést kapjuk, hogy nagy kedvenc: leginkább a nyelvezetére, a szöveg hangzására hivatkoztok ilyenkor. Szóval gratula Papp Gábor Zsigmondnak!
Na de mi az amivel megszólítja gyerekeket? Nagyon leegyszerűsítve ez egy jószívűség-mese. Van egy életkori szakasz, amikor az ember teljesen kiakad, ha valaki más hozzányúl a futóbringájához a játszótéren, vagy nehéz még elfogadnia hogy a hinta mindenkié. A szakember ilyenkor azt mondja a szülőnek, hogy ez természetes, a gyerek most rajzolja meg maga körül a zónáit. Közben meg mégiscsak szeretnénk elindulni a megosztás felé valahogy.
Ezzel sokan vagyunk bajban, és erre jó elsősorban ez a mese. Egyszerűen nézzük és követjük ezt a jószívű példaképet, aki ad annak, aki segítségre szorul. Az adakozás folyamatosan növekvő, ismétlődő dalocskája ötletes ráerősítés, és jól esik a gyerekeknek. Ráadásképpen: Axel Scheffler közismert (angol és német) népmese szereplőkkel rajzolta tele a helyszíneket, akiket ki lehet böngészni.
Még egy érdekesség: az angol cím The Smartest Giant. A smart jólöltözöttet, fesst is jelent és okost is.
Szerezd be itt!
nem csak egy bot vagyok, hanem Bot Benő!BOT BENŐ
Ha van még gyakran fejből idézett mesekönyv, akkor a Bot Benő az. Nem ritka, hogy valaki csak meglátja a borítót a Pagonyban és elkezdi szavalni valamelyik emlékezetes szakaszt.
Odüsszeia kicsiknek. Elveszés, hányattatás, kalandok és hazatérés, hát ez volna röviden a lényeg. Főhősünk ráadásul egy apuka, aki szeretne visszatérni a (figyelem) családi fészekbe, vagyis család-fába (family tree). Családfa, antropomorf, ág alakú manók, akik, ha meglátják őket sima faágnak tettetik magukat… Összetettnek tűnik, de a gyerekeknek nagyon egyszerű.
A családtagok állandóan “kijárnak a világba”, dolgozni mennek, elutaznak, intézkednek, kórházba kerülnek – és gyakran láthatóan fáradtan, vagy esetenként megviselten érkeznek haza. Helyekről, ahol ki tudja mi történik velük pontosan, a gyerekeknek csak homályos elképzeléseik vannak róla. A Bot Benő az a mese, ahol nem egy magadfajta gyerekkel vagy annak megfelelő szereplővel azonosulsz, hanem apával (anyával, nagypapával, nagyival…) akit, míg bejárja odüsszeiáját, és útközben sokan sokfélét akarnak tőle, mindvégig az hajt, hogy hazamehessen hozzád és a családodhoz, ahol leginkább önmaga.
Nagyon fontos ezt a szerepet kipróbálni.
Kosárba vele!
ZOG
A Zog, a sárkány és folytatása, a Zog és a repülő doktorok fantasztikusan jó történet a kényszerített szerepekből való kiszabadulásról. Egy gyerek (különösen, ha óvodás, vagy iskolás korú) gyakrabban kerül olyan helyzetbe, ahol beszorulhat egy szerepbe, mint gondolnánk.
Azért, mert az oviba beszoktatós időszakban érzelmesen, vagy erőszakosan reagált egy rövid ideig, és aztán hiába viselkedik már rég máshogyan, ő marad a rossz gyerek, vagy a hisztis gyerek. Azért, mert nehezen oldódik, és be kell melegednie egy szituációba, mielőtt meg kell 
Habár szörnyen kimerült Zog, zokszó nélkül szálltakszólalnia, ő lesz mindig a kuka, vagy a passzív. Vagy egyszerűen azért, mert lány.
A mese eleve megfordított színpadon játszódik, amit nagyon bírnak a gyerekek: a sárkánysuliban járunk, ahol a kis sárkányok királylányt rabolni és általában rettentkedni tanulnak.
Ebben a mesében azonban a sárkánytól a lovagon át a királylányig mindenki más, mint amilyen szerepet a megkérdezése nélkül kiosztottak neki. A királylány, hogy a legfontosabb példát említsük, nem megmentés tárgya szeretne lenni, hanem ápolni, gyógyítani.
A repülő mentőegység mindkét története felszabadító élmény, miközben cuki és mulatságos mint minden Donaldson könyv, “csak úgy”, minden tanulság nélkül is.
Indított és huss, elszálltak az új seprűnyélenBOSZI SEPRŰNYÉLEN
Ez a boszi jó boszi. A története pedig jó arányérzékkel kikevert elegye a jó tett helyébe jót várj és az együtt megcsináljuk csapat! népmesei elemeknek. És képzeljétek, láttunk már olyan terapeuta nagynénit, aki mozaikcsalád beindításához válogatott ajándékcsomagba tette bele. Mi pedig mindig szeretünk tanulni az ilyen vásárlóinktól.
Szóval van ez a jó fej boszi, aki le-leszáll a seprűjével hogy segítsen egy-egy bajbajutott állaton. Azok pedig mind csatlakozni szeretnének hozzá, míg végül hegyén-hátán, alig férnek a seprűn. Le is zuhannak, egyenesen egy sárkány mocsarába. A bajba jutott boszorkányt a kis állatok a brémai muzsikusok c. meséből ismerős módon mentik meg a frászt hozva a sárkányra.
A gyerekek kedvenc része a mesében az új seprű. Az új, nagyobb seprűn az egész csapat (új család) elfér, és mindenki a maga igényei szerint. Imádják végignézegetni milyen ülése lett a cicának, a békának, a kutyának… merthogy Axel Scheffler zseniális illusztrátor, és pontosan érzi, mire van szükség, hogy valóban kerek legyen a mese.
Tedd a kosaradba!
karosszékben olvasgatta legkedvesebb könyvétKOVÁCS BENCE KEDVENC KÖNYVE Óda a történetmeséléshez, az olvasáshoz, a könyvek szeretetéhez.
Ez a rendkívül frappáns és mókás csalimese egy könyv a könyvben a könyvben a könyvben. Végtelen Mackósajt, ahogy Nényei Pál írja a Szentivánéji álomról az Irodalom visszavág harmadik kötetében. A sajtosdobozon látható egy mackó pincérszerkóban, kezében tálcán Mackósajt, azon megintcsak ő, kezében tálcán Mackósajt és így tovább.
Ez a mese viszont mindig más könyvbe vezet tovább, a könyvek mint portálok vezetnek más világokba, műfajokba, életekbe. Mert aki olvas, ezer életet élhet le.
Csalimesének csalimese, de nagyon is van füle, farka.
mi lehet szebb ennél / barátkozz bárkivel, akivel szeretnélKVIRTEK ÉS KVARTOK
Ha már az előbb szóba került Shakespeare, itt is vagyunk a Rómeó és Júliánál. Persze tragédia nélkül.
Csodálatos, ahogy gyerekek reagálnak erre a mesére. Amikor a szöveg részletezni kezdi, milyen butaságokért utasítja el egymást a két faj: kvirtek és kvartok, sok gyerek vitatkozni, magyarázni kezd, és ez kiváló alkalom arra, hogy elbeszélgessünk velük ezekről a témákról.
A történet Rómeója és Júliája ugyanúgy jóakaratú, idős segítőt kap – csakhogy itt sikerrel is járnak. Van, hogy az egyszerű megoldások a legütősebbek: amikor a kék kvirt és piros kvart (ó jaj, javítsatok ki, ha összekvertem) egy lila bébivel tér vissza, na az pont ilyen.
Szuper mese arról, hogy mi lenne, ha nem félnénk attól, aki egyszerűen másmilyen, mint mi.
Itt rendeld meg!
Itt a reggel, Mókus felkel, kiáll az ablakba...TÖLGYERDŐ MESÉI Végül, de nem utolsósorban: sokak nagy kedvence, a Tölgyerdő meséi sorozat. Ezek a kis rövid, keménylapos, strapabíró könyvek igazi első mesék a legkisebbeknek. Általában egy éves kortól ajánljuk őket, de gyakori, hogy ennél is kisebb gyerekeknek olvassák fel őket esténként, egyszerűen csak a lefekvési előtti meseolvasás megszokása miatt, első lépésként.
És hogy miért ajánljuk őket szívből?
Mert rövid verses szövegük egyszerű, ritmusa és rímei a népi mondókákhoz, babaversekhez hasonló. Saját tapasztalatból tudjuk, hogy ezeket tíz, vagy húsz év után is fejből szavalja majd együtt a család, ha szóba kerülnek egy családi vacsorán. 
Tyúk és Malac bújócskázik... (és most már megállíthatatlanul mondod, fejből tovább!)Mert minden oldalpáron van egy kis nyitható ablak, ami mögött meglepetés lapul. Kis kezeknek is könnyen nyitható (és nagyon fontos is egy ilyen kis finommotoros fejlesztő gyakorlat), és a mögötte talált szereplő vagy tárgy fontos része a jelenetnek. Valaki akit bújócskázás közben megtalálnak, egy hely ahol egy tárgy lapulhat, egy újabb zajforrás… a kicsiknek a sokadik felnyitás után is izgalmasak maradnak.
Mert a történetek megértését is tanuljuk. Ezt sok felnőtt elfelejti. A kicsiknek bizony nem egyértelmű, hogy egy mese cselekménye hogyan halad előre. Ahogy a médiatanárok szokták magyarázni a nagyoknak: ahhoz, hogy pár másodpercnyi gyors, rövid vágásokból tudjuk, mire számíthatunk a filmben, vezet egy út, és ez az út kicsi korban, egy lineáris történettel kezdődik. A Tölgyerdő meséiben az a szuper, hogy minden egyes oldalpár egy kis jelenet, ami első (vagy az első tíz, húsz, negyven) olvasásnál megáll magában is, és lapozáskor követi egy hasonló… hohó! addig a felismerésig, hogy várjunk csak, ezek összeállnak egy – történetté. Aki fokozatosan tanulja a narratíva megértését, és nem kényszerítik arra hogy nagyokat ugorjon összetettségben, (több szereplő, párhuzamos szálak, stb.) az sokkal figyelmesebb, átélősebb, és többet olvasó lesz, ezt tapasztalatból mondjuk. 
Pele tüsszög, mert az orra reggel óta viszket...Mert a mesék szituációi olyanok, amikkel egy kisgyerek is élvezettel tud azonosulni. A nyuszi délutáni szunyókálásra próbálja hajtani a fejét, de minduntalan fel-fel riasztja valami. Melyik kicsi ne élné ezt meg nap mint nap? Keresgélni is szeretnek: egyikben az elbújt barátokat, a másikban tárgyakat. A mackó körbelátogatja a barátait, és bekukucskálhatunk mindenki házába: hogy él, és mit csinál éppen.
Mert Axel Scheffler rajzai jól esnek az ember szemének. Szépek, aranyosak, nem túlzsúfoltak, de vannak rajtuk érdekes, nézegetni való részletek. Scheffler a német gyerekkönyv illusztrátor-képzésben oly komolyan vett tudományosan meglalapozott alapszabályokat (három éves kor alatt a figurákat mindig húzzuk ki fekete kontúrral, ember és állat felismerhető legyen, ne elrajzolt krumpli, stb.) elegyíti saját, gondosan kialakított, egyedi stílusával.
