„Én akartam eldönteni, hogy miről szól a történet!”
Micsoda példakép a gyerekek számára az az író, akinek a könyveit imádják, akinek a történetei igazán hozzájuk szólnak, és aki hatalmas nemzetközi sikereket ért már el, és még el is jön hozzájuk Hollandiából Magyarországra, és minden kérdésükre válaszol! Anna Woltz Magyarországon járt, és mindent elárult, amire a gyerekek kíváncsiak voltak az írói mesterség kapcsán. Olvasd el Nehéz-Posony Léna cikkét, és kapj kedvet a regényíráshoz most!
Nehéz-Posony Léna cikke
Korábban ez már elhangzott egy cikkemben, de kénytelen vagyok még egyszer kijelenteni; Anna Woltz a kedvenc íróm.
Abban a szerencsében volt részem, hogy Anna egy pár napot itt töltött Budapesten az új könyve, a Holnap csillagnap megjelenése alkalmából. Mivel az anyukámmal már dolgozott korábban is, ugyanis ő szerkeszti a könyveinek magyar kiadását (Győri Hanna – szerk.), most is ő vitte el mindenféle programra. Hétfőn én is csatlakoztam hozzájuk, amikor is elmentünk a Szabó Magda Kéttannyelvű Általános Iskolába. Itt beültünk a nyolcadikosok irodalomórájára, amelyet Molnár Gy. Kadosa vezetett. Ez az osztály már egy ideje foglalkozott Anna Woltz egyik könyvével, a Gipsszel. Ezt a kötetet nagyon szeretem, szóval még jobban örültem, hogy külsősként részt vehettem ezen a tanórán.
Először Anna mesélt egy kicsit magáról és az írásairól, aztán a diákok (és persze én is) kérdezhettünk tőle mindenfélét. Az alábbi kérdéseket és válaszokat angol nyelvről fordítottam és összegeztem, mivel a beszélgetés angolul folyt természetesen (a szerző hollandul ír). 
Miért és hogyan kezdtél el az írással foglalkozni?
Kiskorom óta imádok olvasni. Tényleg nagyon sokat olvastam. Azonban egy idő után megelégeltem, hogy mindig más (a szerző) dönti el, hogy mi történik a mesékben. Én is el akartam dönteni, hogy miről szól a történet. Épp ezért 12 éves koromban elhatároztam, hogy írok egy regényt. Egy egész nyári szünetet végigírtam, de ez akkor végül nem sikerült.
15 évesen próbálkoztam újra egy kicsit másképpen. Levelet írtam az egyik helyi holland újságnak, hogy kaphassak egy kis helyet a lapban, ahova hetente történetbe foglalom az elmúlt hetemet az iskolában. Igaz, így rövid határidőim voltak, és úgymond nagy nyomás volt rajtam, de rendszeresen megírtam a cikkeket, és utólag visszatekintve sokat tanultam ezeknek a megírásával.
Ezekben a cikkekben persze álnevet használtam, az osztálytásaimnak sem az igazi nevét írtam le, és a tanárokat is álcáztam. Körülbelül fél évig senkinek halvány lila gőze sem volt, hogy azok az újságban megjelenő cikkek tőlem származnak. Azonban egyszer a puskázásról írtam: a hosszú copfjaim összekötésével jeleztem a mögöttem ülő barátnőmnek, ha segítségre volt szükségem dolgozatírás közben – és persze ő felismerte a történetet. Másnapra az egész iskolában erdőtűzként terjedt a hír, mindenki rettenetesen fel volt háborodva! Akkor még alig volt internet, ezért rengeteg példányban kinyomtatták a cikkeimet, szétosztották, mindenki azt olvasta, és eszméletlen dühösek voltak rám, amiért a tudtuk nélkül megírtam a történeteiket.
Nagyon szégyelltem magam, nem is akartam iskolába járni utána. Szerencsére a hamarosan következő téli szünet alatt leülepedett a harag, és mindenki megbarátkozott a gondolattal. Végül is végigírtam azt a tanévet – minden hétfőn egy új apró történettel jelentkeztem. Az év végére összegyűlt bejegyzéseket összefűztem, ez lett az első könyvem.
Anna Woltz legújabb könyvét rendeld meg itt!
Mint mondtad, az újságban igazi emberekről írtál. A mostani könyveidet is igazi emberek alapján írod?
Igen, az újságban tényleg konkrét, létező emberekről írtam. Mindössze a nevüket változtattam meg. Ezt még akkor is folytattam, amikor már tudták az iskolatársaim, hogy én írom a cikkeket. Felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán elfogadható-e ha valakiről a tudta nélkül írsz. Azonban a 15 éves énem agyában az a gondolatmenet volt hangosabb, hogy a művészet érdekében bármit megtehet az ember. Később realizáltam, hogy nem éri meg egy baráti vagy családi kapcsolatot kockáztatni csak azért, mert engedély nélkül beleírom őket egy történetbe. Tehát most már csak engedéllyel írok meg olyan karaktereket, akiket egyetlen konkrét személy inspirált. De ezeknél a szereplőknél is csak egy részét, egy elemét használom fel a valós személynek, nem egy az egyben arról az emberről írok, mint ahogy azt az újságban tettem.
Érdekes, mondjuk, ennek a fordítottja. A Gipsz című könyvemben Adam öccsét Benjaminnak hívják. Amikor ezt a könyvet írtam, még nem volt saját gyerekem, de nagyon tetszett ez a név. És lássunk csodát, a most már 7 éves fiamat is Benjaminnak neveztem el. Így előbb lett a képzelt szereplő, aki „inspirálta” a valós ember nevét!
Hogyan találsz ötleteket a könyveidhez? Mi ad inspirációt?
Mindenhol, minden. Bármilyen élmény belefonódhat egy későbbi történetbe. Egy filmben látott karakter inspirálhat egy szereplőt egy könyvben (persze nem konkrétan, csak néhány jellemvonásában.) Vagy akár egy konkrét esemény. Amikor Amerikában éltem, egy óriási Sandy nevű hurrikán érte el New Yorkot. Napokig nem volt áram vagy víz, miközben én egy szinte ismeretlen országban voltam teljesen egyedül. Később ezek az élmények inspirálták a Száz óra sötétség című kötetemet.
Ismerd meg Anna Woltz könyveit ebből a cikkünkből!
Mi alapján döntöd el, hogy egy szöveg vagy történet elég jó-e?
Azt leszögezném, hogy én vagyok saját magam legszigorúbb, legkritikusabb olvasója. Muszáj annak lennem! De egyébként a szerkesztőm segítségével bírálom a munkáimat. Már egy jó ideje nem adtam ki új könyvet, ezért a mostani írásomnál próbál az átlagosnál is támogatóbb és segítőkészebb lenni. Persze segít, javítja a hibáimat, de mégis mindenre a lehető legpozitívabban tekint. Én még így is az agyam hátuljában úgy érzem például arról, amit most írok, hogy nem elég jó. Ezért nemrég ki is dobtam a felét, és újrakezdtem! Emellett az anyukám is sokat segít. Ő inkább olyan, mint én, kritikus és nem túlságosan pozitív. Mindig megmondja az igazat. De bízom a véleményében, mert tényleg rengeteget olvas és nagyon járatos az irodalomban. Hiába hosszú és lassú az út, a legfontosabb, hogy a végén mindig eléggé jó legyen a könyv.
Már jó sok ideje vagy író. Nem válik egyre nehezebbé, hogy új, eredeti ötletekkel állj elő?
De, teljes mértékben nehezebbé válik, tekintve, hogy már 29 könyvem jelent meg. Olyan sok mindent tudok már a világról, olyan sok mindenben volt részem és olyan sok mindenről írtam! De ennek ellenére mindig vannak és lesznek új élmények, amiket fel tudok használni különböző kreatív módokon.
Anna Woltz köteteit rendeld meg itt!
Hogyan döntöd el, hogy mi legyen a könyveid borítóján?
A borítók mindig mások, attól függően, hogy hol és milyen kiadó adja ki. Nekem csak az otthoni, vagyis a holland kötetbe van beleszólásom. A többi országban az ottani kiadó dönti el, hogy megtartja-e az eredeti borítót, vagy sajátot készít. Ezeket persze mindig elküldik nekem, és van, hogy meglátom és arra gondolok, hogy fú, hát ez nagyon bénán néz ki, de nem szólok bele, szóval csak leokézom és örülök, hogy még egy országban kiadták a könyvem. Meg persze van ennek az ellentéte is, amikor a külföldi borító még jobban is tetszik, mint az eredeti holland!
Egyébként amikor itthon folyamatban van egy új borítóm tervezése, a grafikus mindig nagyon együttműködő. Mindig kapok a munka folyamán képeket az ötletekről, vázlatokról és ilyenkor persze beleszólhatok, hogy milyen változtatásokat szeretnék, vagy nekem melyik tetszik leginkább.
Mennyi időre van szükséged egy könyv megírásához?
Mielőtt megszületett a gyerekem, elég volt körülbelül egy év, hogy befejezzek egy könyvet. Azonban most már legalább kettő évbe telik. Mostanában sok más dologgal vagyok elfoglalva, tekintve, hogy egyre felkapottabb lettem külföldön is. Nemcsak a különböző fordításokkal kell foglalkoznom, de több időt töltök ehhez a mostanihoz hasonló külföldi utakon.
Anna Woltz legújabb kötetét dobd a kosaradba itt!
Csak otthon írsz könyveket vagy bárhol, akár a tengerparton vagy nyaralás közben is?
Csak otthon szoktam írni. Amikor máshol vagyok, inkább megfigyelem a dolgokat, minden apró részletet. Ha elutazva egy teljesen új, izgalmas helyen csak ülnék a szobámban és írnék, sok értékes pillanatot veszítenék abból, hogy felfedezzek új, ismeretlen világokat.
Mit tanácsolsz azoknak a gyerekeknek, akiket érdekel az írás?
Mindenképp olvassatok sokat! Egy-egy könyvet többször is olvassatok végig és figyeljetek rá, hogy pontosan mit is csinál, milyen technikákat használ maga a szerző. Illetve persze írjatok sokat, gyakorlat teszi a mestert! Sok időbe telik, mire az ember képes megírni egy rendes, kiforrott kötetet.
Anna Woltz legújabb könyve, a Holnap csillagnap az Európai Unió társfinanszírozásával jelent meg.
A kötetet fordította: Rádai Adrea.
