Huhú! Itt a kufliverzum éjjeli kötete!
Dániel András kufli-könyveiből nem elég sem kettő, sem három, de már tudjuk, hogy húsz sem: a huszonegyedik kötet újabb humoros történeteket hoz a kicsiknek, a közepeseknek és a nagyoknak is: mindenkinek, akinek a humor a gyengéje. Lapozz bele a Kuflik és a lámpigyókba itt!
Most beleolvashatsz a legfrissebb kufli-kötetbe, a Kuflik és a lámpigyók ugyanis már alig várja, hogy felfedezd! Hogy mire számíthatsz ebben a kiadványban? Mesélünk róla, olvass tovább!
Ha szigorúan vesszük a kötet első meséjének szálát, ez egy orrpúderezés-történet. Talán az első a világirodalomban. Hilda ugyanis épp sütkérezett, mikor be akarta púderezni az orrát – de a zseb-szépítkezőkészlete helyett valami más akadt a kezébe. Történetünkben a furcsaságok ekkor kezdődtek. (Vagy akkor, amikor megjelentek a legelső kuflimesék, ez filozófiai beállítottság kérdése.) Hilda zsebében nem más lapult, mint egy apró magocska. Vajon mi lesz belőle? A természet szépségeire így még biztosan nem csodálkoztál rá! Azt nem áruljuk el, mivé nőtt Hilda szeretett magja, de talán sejtitek: nem mindennap történik az emberrel – pardon, kuflival – ilyesmi.
Nagyon szeretnénk ott lenni, ahol éjszaka, mikor még csak fikarcnyival múlt valamennyi, két zöldpöttyös csupsz vidám énekét egy baflag kíséri ukulelén... Várjunk csak, hiszen most ezt megtehetjük! A kötet második meséjében Fityirc épp arra jár, meg máshol is, ahol lámpigyók világítanak az égbolton, ahol egy tehetséges felhő mutatja meg sokszínűségét, csak nem látszik, és ahol belebotolhatunk Zödönbe is, de ekkorra már elszalad az idő, épp seperc múlva lesz semennyi. Álmatlanságra, álmosságra és alvás közben is: a lámpigyók kísérjék utatokat!
Itt pedig már végre bele is lapozhatsz!
Itt esetleg meg is rendelheted.
