Gimesi Dóra varázslatos világai
Gimesi Dóra az egyik legegyedibb hangú kortárs gyerekkönyvszerző, egyben az egyik legsokrétűbb is. Legyen az olvasó 3 vagy akár 33 éves, mindenképpen találni fog kedvére valót a könyvei között. Történeteit olvasva nevetünk, elgondolkozunk, elérzékenyülünk, megváltozunk... Valami olyan mélyen emberi, lényegi dolgot jár körbe minden meséjében, amit talán meg sem fogalmaztunk, amire azonban mégis ismerősként, közösként csodálkozunk rá. Ebben a cikkben körüljárjuk, miért is szeretjük annyira Gimesi Dóra varázslatos világait, és bemutatjuk legújabb mesekönyvét is!
Amikor egy 2021-es interjúban arról kérdeztük, hogyan fordul a könyveiben megfogalmazott nehezebb témákhoz, a következő választ kaptuk:
“Soha nem úgy állok neki az írásnak, hogy na, most írok egy mesét a válásról/ elmúlásról/ öregségről – ezek megjelenhetnek motívumként, de nem szerencsés, ha egy mese csak és kifejezetten egy bizonyos problémára fókuszál. A Csomótündér például nekem nem annyira „válás-mese”, inkább az egymáshoz kapcsolódás bonyolultságáról, a szeretet sokféleségéről szól. Mert egymáshoz kapcsolódni, boldogan élni, míg meg nem halunk, vagy épp belátni, hogy valami nem sikerült és újratervezni: ez csupa bonyolult dolog. A Macskaherceg két meséjében is azt próbáltam körüljárni, milyen sokféle érzelemmel jár az, ha szeretünk valakit. És hogy a szeretetbe az is belefér, hogy hibázunk, haragszunk, bocsánatot kérünk és megbocsátunk. Hiszek abban, hogy a gyerekeknek – játékosan, humorral, irodalmi igénnyel – igenis lehet beszélni összetett dolgokról.”
Kattints ide, és rendeld meg A macskaherceget!
Itt találod a Csomótündért!
Oldalakon át tudnánk folytatni, a legapróbb részletekbe menően, mi mindent szeretünk Gimesi Dóra történeteiben, de itt az ideje, hogy betartsuk a fenti ígéretünket, és bemutassuk legújabb meséjét! Megérkezett az Emma csöndje, melyet a színpadon is megcsodálhatnak az érdeklődők, hiszen szerepel a Kolibri színház repertoárján. Az eredetileg színdarabnak íródott könyv prózai változatát Takács Mari illusztrálta, és valami fantasztikus lett!
“Négyéves koromig én sem beszéltem.” – meséli Emma a könyvben. – “Nem mondtam ki egyetlen szót sem. Se azt, hogy mama, se azt, hogy papa. Pedig tudtam, hogy így hívják őket, csak gondoltam, ők is tudják, akkor meg minek mondjam. Nem értem, miért kell folyton olyan dolgokról beszélni, amiket úgyis tudunk.
Az első szavam az volt, hogy lamantin. Azért kellett kimondanom, mert valami hülyegyerek azt mondta Pepére, hogy fóka. Én meg kijavítottam, hogy lamantin. Aznap este a mama meg a papa kibontott egy üveg pezsgőt, hangosan nevettek, és folyton a lamantint emlegették. Én meg átmentem Pepe medencéjéhez és egyáltalán nem értettem, mi ebben a vicces.”
Gimesi Dóraezúttal sem “csak” a környezetvédelem fontosságáról ír. Egy kislányról mesél, akinek meg kell találnia a saját hangját, akinek szembe kell néznie a külvilág kihívásaival és le kell győznie a félelmeit, hogy segíteni tudjon a barátain, akik mellesleg vízi állatok. Az Emma csöndje emellett végtelenül finoman érzékenyít, elfogadásra nevel, és arra, hogy különbözőségeink ellenére is legyünk nyitottak egymásra. De elsősorban egy vicces és lélekkel teli történet, tele szórakoztató karakterekkel, és minden korosztály számára izgalmas és elgondolkodtató kérdésekkel.
Takács Marirajzai pedig tökéletesen kiegészítik ezt a különleges történetet, színesek, élettel teliek, vidámak, és egyszerűen csak szemet gyönyörködtetőek! Bátran állítjuk, hogy ezt a könyvet csak nézegetni is legalább akkora élmény lesz, mint elmerülni a mese, és a mélytenger bűvös világában.
Kattints ide, és szerezd meg most!
Wágner Eszter cikkét olvastad.
